Képviselőházi irományok, 1927. XI. kötet • 522-589. sz.
Irományszámok - 1927-551. A képviselőház munkásügyi, igazságügyi és pénzügyi bizottságának együttes jelentése "az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról" készített 520. számú törvényjavaslat tárgyában
142 • 651. szám. önkéntesen biztosítani. Ebben az esetben természetesen a III. és a VIII. napibérosztályok szerint fizetendő járulék közötti különbözetet kizárólag a biztosított fizeti, mert az önkéntes többletbiztosítással járó többletjárulék, illetőleg annak hányada sem terhelheti a munkaadót. Ha azonban a járulókfizetés az intézetnél nem napibérosztályok szerint, hanem a tényleges munkabérek arányában történik,: a biztosításra kötelezett magát a kötelező többszörösére biztosíthatja. Ez azt jelenti, hogyha például a biztosítottnak heti munkabére 48 pengő -volt, a biztosítási járulék 1 pengő 92 fillér. Ennek az összegnek a fele r tehát 96 -fillér a munkaadót, a további 96 fillér pedig a biztosítottat terhelr. Önkéntes többletbiztosítás esetén a biztosítási járulék nem 192 P, hanem annak kétszerese, nevezetesen 3 pengő 84 fillér lenne. Az 1*92 P -különbözet kizárólag a biztosítottat terhelné, természetesen csak abban az esetben, ha közte és munkaadója között ezzel ellenkező megállapodás nem jött létre. Minthogy azonban joggal tartani lehet attól, hogy az önkéntes többletbiztosítás lehetőségét elsősorban a gümőkóri fertőzésnek kitett vagy a biztosítási viszonyban magasabb korban levő egyének használnák ki, gondoskodni kellett arról is, nehogy az önkéntes többletbiztosítás egyensúlypontú tényezővé váljék. Ebből a célból a bizottság javaslata, hogy önkéntes .többletbiztosítást az intézettel csak az köthessen, akinek egészségi állapotát a kötelező előzetes orvosi vizsgálat az önkéntes többletbiztosításra alkalmasnak találta és 50. életévét még nem töltötte be. A miniszteri javaslatnak a biztosítás szolgáltatásaira vonatkozó rendelkezéseivel kapcsolatban a bizottság, bár rokonszenvvel fogadja azokat a javaslatokat, melyek az öregségi járadékra való igényjogosultság tekintetében megállapított korhatárnak 65-ről 60-ra való csökkentésót célozzák, a bizottság a miniszteri javaslatban tervezett rendelkezést teszi magáévá, minthogy a végzett számítások szerint a korhatárnak csökkentése 093%-kal, kikerekítve 1%-kal emelné a járulékkulcsot, tehát a magyar ipart és forgalmi gazdálkodást versenyképességének alapjaiban veszélyeztetné. A miniszteri javaslatnak a biztosítás szolgáltatásaira vonatkozó rendelv kezéseit a bizottság általában magáévá, tette, de megfontolásra tartotta érdemesnek azt a kérdést, hogy vájjon helyes-e, ha a fokozódó járadékrósz összegének megállapításánál a kirótt járulékok helyett a lerótt járulókok összegét veszik tekintetbe. A kettő közötti különbség abban rejlik, hogy a kirótt járulékok; alapúivétele mellett a járadék összegének megállapításánál az intézet azokat a járulékösszegeket venné tekintetbe, melyeket a törvény -rendelkezése értelmében a biztosításra kötelezettnek munkaadóknak fizetniök kellene; Ezzel szemben, ha a járadókmegállapítás a ténylegesen lerótt járulékok alapján történik, az intézet a járadékmegállapításnál nem veszi figyelembe, hogy a törvényes rendelkezések szerint a biztosított után a biztosítási viszony tartama alatt a munkaadóknak mennyi járulékot kellett volna leróni, hanem csak arra van tekintettel, hogy a valóságban a járadékra igényt bejelentő után mennyi járulékot fizettek be. Ennek a különbségnek gyakorlati következménye, hogy amennyiben a munkaadó — bár esetleg alkalmazottjának javadalmazásából levonja a járulékösszeg felét — nem fizeti meg a törvény rendelkezéseivel megállapított járulékösszeget és gazdasági mozzanatok következtében az intézet esetleg nem jut abba a helyzetbe, hogy a járulókkövetelését érvényesítse, a kirótt és a ténylegesen lerótt jáiulókok összege között mutatkozó különbözet az érdekelt munkavállalók tényleges károsodásként fog jelentkezni. Ez a kár annak következtében áll elő, hogy ü mintán a fokozódó járadékrész a lerótt járulékok összegének 24%-a, annak
