Képviselőházi irományok, 1927. XI. kötet • 522-589. sz.

Irományszámok - 1927-551. A képviselőház munkásügyi, igazságügyi és pénzügyi bizottságának együttes jelentése "az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról" készített 520. számú törvényjavaslat tárgyában

551. szám. 141 dése ist Teljesen helytállók azok az érvek, melyek cáfolhatatlanul kimutatják, hogy ott, ahol az Önkéntes biztosítás a maga tisztaságában, tehát közvetlen, vagy közvetett állami támogatás nélkül jelentkezik, feladatát nem tölti be, mert az érdekelt kategóriákba tartozó munkavállalóknak és önálló gazdasági szeméteknek csak elenyésző hányada él az önkéntes biztosítás lehetőségével. A társadalompolitikai tények és eredmények egyaránt azt bizonyítják, hogy az önkéntes biztosítás intézménye a társadalomnak mai fejlettsége melletti nem alkalmas a szociális biztosítás feladatainak megoldására. Ha e mellett az elvi álláspont mellett arra utalnak, hogy a miniszteri javaslat indokolása az önkéntes biztosításban jelöli meg a társadalombiztosítás ideáltípusát, ennek mélyebben fekvő okai vannak. A társadalombiztosítás ugyanis eszményinek nem mondható mindaddig, míg a benne megnyilatkozó jogviszonyok alapja az állami kényszer és nem a biztosítási rendszer helyességének felismeréséből szárjmazó önkéntes akaratelhatározás. Ha a társadalom fejlődésének során eléri azt a magaslatot, hogy tagjainak túlnyomó nagy többsége világosan felismeri a jövendőben rejlő életkockázatoknak anyagi hátrányait és fizetőképességével számolva tervszerűen tartalékol a jövendő szükségleteinek biztosítása céljából, az állami kényszer feleslegessé válik, mert a társadalom tagjainak öntudatra ébredése, saját érdekeiknek helyes felismerése és kellő értékelése pótolja a közületnek az egyéni és tömegnyomor megelőzése céljából kifejtett kényszerítő erejét. Az önkéntes biztosítás nem önmagában eszményig hanem ideáltípus azért, mert ha általánosan érvényesülj benne az eszményi társadalom jut kifejezésre. A kötelező biztosítás a társadalmi fejlődés mai fokán éppen azért helyes és gyakorlati megoldás, mert nem eszményi a mai társadalom és mert — különösen áll ez hazánkra — az adott vagyonosodási és kereseti' viszonyok mellett csak kevesek számára adatik meg a jövendő szükségletfedezés biztosítása céljából való rendszeres tartalékolás lehetősége, melynek egyik formája az önkéntes biztosítás. A társadalombiztosításnak ideáltípusa tehát igenis az önkéntes biztosítás, de a mai helyzetben a szociális biztosításnak legcélszerűbb megoldása a kötelezőbiztosítás. Az önkéntes biztosítás rendszerét a miniszteri javaslat — és ezzel az állásponttal a bizottság egyetért — csak ott alkalmazza, ahol az életviszonyok és munkaviszonyok nem tipikusak, vagy ahol a biztosítási kötelezettségnek megállapítása szervezeti szempontból akadályokba ütköznék és nem találkozna az érdekelt kategóriákba tartozó többségének helyeslésével. Az önkéntes biztosítás kérdésével szorosan összefügg a bizottságnak a biztosítási járulékokról szóló fejezet rendelkezéseivel kapcsolatban tett módosítása. A miniszteri javaslat rendelkezései értelmében ugyanis — a bizottság megítélése szerint — túlságosan merev volt az összefüggés a biztosítási kötelezettség és a biztosított javadalmazása között. A miniszteri javaslat szerint a biztosított munkabére mathematikai bontossággal határozta meg a jövendőbeli biztosítási szolgáltatásnak összegét, tekintet nélkül arra, hogy a biztosított a kötelező járuléknál önkéntesen esetleg magasabb összegű járulékot is hajlandó fizetni, hogy ezáltal a kötelező biztosítás alapján fizetett járulékokkal megalapozott szolgáltatásoknál magasabb értékű szolgáltatásokra szerezhessen várományc. A bizottság módosítása szerint a biztosításra kötelezett az intézetnél magát magasabb szolgáltatásra is biztosíthatja, mint amennyire e törvény rendelkezései a biztosítást kötelezővé teszik. E szerint ha például a biztosítás végrehajtása során az intézet a napibérosztály szérű járulékfizetési rendszert alkalmazná, a javadalmazása alapján III. napibórosztályba tartozó biztosított az ntézetnél bejelentheti, hogy a YIII-ik napibórosztály szerint kívánja magát