Képviselőházi irományok, 1927. VIII. kötet • 500. sz.

Irományszámok - 1927-500. Törvényjavaslat. Magyarország magánjogi törvénykönyve

— 64 — mentes, a tartást az köteles szolgáltatni, akit e kötelesség a mentes személy életben nem létének esetében terhelne. Ugyanez áll akkor is, ha a sorrend szerint kötelezettet az eltartásra belföldön szorítani nem lehet; arra azonban, aki ezen az alapon más helyett szolgáltat tartást, a szolgáltatott tartás erejéig átszáll az a követelés, amely az eltartásra jogosultat a sor szerint kötelezett ellen megillette. 233. §. Aki erkölcsileg vétkes magaviselete következtében maga az oka, hogy eltartásra szorul, annak tartásul csak az jár, ami az élete fenntartásához múlhatatlanul szükséges (szűkös tartás). Csak szűkös tartás jár az ivadéknak vagy az elődnek, ha olyan magaviseletet tanúsít, amely miatt az eltartásra kötelezett az ő ivadékát vagy a gyermek az ő szülőjét kitagadhatná. Akinek csak szűkös tartás jár, az ennek kiegészítését a különben járó tartásra nem követelheti más kötelezettől sem. 234. §. A tartást a kötelezett más megállapodás hiányában rendszerint csak saját háztartásában természetben köteles szolgáltatni. Ha a kötelezett a tartást természetben szolgáltatni nem kívánja, vagy ha a jogosultnak alapos oka van, hogy a tartás szolgáltatását természetben ne vegye igénybe, a tartást havonkint előre pénzbeli járadékban kell szolgáltatni; indokolt esetben azonban a bíróság kérelemre a felek viszonyainak gondos figyelembevételével a szolgáltatás más módját is meghatározhatja. 235. §. Ha egysorban több személyt terhel az eltartás és a tartást természetben több kötelezett kész szolgáltatni, az eltartásra jogosult határozhatja meg, hogy a tartást természetben melyik kötelezettnél kívánja igénybe venni. Ilyen esetben a többi kötelezett más megállapodás hiányában a tartás pénzbeli értékének reá. eső aránylagos részét havonkint előre pénzbeli járadékban vagy a bíróságtól a kötelezett kérelmére meghatározott más módon szolgáltatja annak, aki az eltartást természetben teljesíti.