Képviselőházi irományok, 1927. VII. kötet • 343-499. sz.

Irományszámok - 1927-368. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése sajtó útján elkövetett rágalmazás vétségével gyanúsított Szabó Imre országgyűlési képviselő mentelmi ügyében

368. szám. 368. szám. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése sajtó útján elkövetett rágalmazás vétségével gyanúsított Szabó Imre országgyűlési képviselő mentelmi ügyében. Tisztelt Képviselőház! A budapesti kir. főügyészség 1.602/1927. f. ü. szám alatt Szabó Imre országgyűlési képviselő mentelmi jogának v

a felfüggesztését kérte, mert a budapesti kir. bt. törvényszék B. XI. 1.993/2.—1926. számú megkeresése szerint a bíróság ellene a m. kir. belügyminiszter felhatalmazására a m. kir. államrendőrség sérelmére elkövetett rágalmazás vétsége miatt mint a »Népszava« felelős szerkesztője ellen eljárást indított, mivel a »Népszava« politikai napilap 1925. október 8-ki számában »A magyar nemzet megbecsülése« félirat alatt közzétett vezércikk következő kitételei: .... »arra kellett gondolnunk, hogy a vádlottak * nem saját jóakaratukból mondották el a közzéadott rémségeket. Mi ismerjük azokat a nagyszerű eszközöket, amikkel a rendőrség egyes túlbuzgó detektívjei »eredményeket* igyekeznek fölmutatni. Még ott vannak mindazok a rendőrség szolgálatában, akik a bolsevizmus bukása után embertelen vadsággal kínozták a munkásokat. Ott vannak mindazok, akik szemrebbenés nélkül kaphatók a legborzalmasabb kegyetlenkedésre, abban a reményben, hogy tetteikért úgy sem vonják őket felelősségre. És ismerjük azokat a vértelen és verésnélküli módszereket is, amelyekkel a vallomásokat ki lehet csikarni. A lelki megkínzatás, az éjjeli kihallgatásokkal való sikeres operációk nagy becsben állanak a rendőrségnél. Csak az ilyen eszközökkel való vallatásnak tudható be, hogy Bécsben ama bizonyos értekezleten — amelyet a bécsi rendőrség erélyesen megcáfolt — Kun Béla és Landler Jenő jelen voltak, holott a beavatottak előtt köztudomású, hogy nevezettek valósággal utalják egymást és szó sem lehet arról, hogy együtt intézzék a dolgokat.« »Erkölcsi kötelességünknek tartottuk eme vallomások leközlósét, mert úgy véljük, hogy a magyar nemzet megbecsülése ellen bűntettet követ el, aki elhallgatja, hogy a rendőrségen milyen módszerekkel vallatnak.«