Képviselőházi irományok, 1927. VII. kötet • 343-499. sz.

Irományszámok - 1927-475. Törvényjavaslat a Szent Korona és a koronázási jelvények gondviseléséről

484 475. szám. a főpapok és bárók »meg a többi országlakosok mindenkor két és nem több hü világi urat válasszanak meg«. A mohácsi vész utáni zavarok a Szent Koronára is viszontagságos és hányatott sorsot jelentettek. I. Ferdinánd Zápolyaitól a koronát visszavevén, azt Bécsbe vitette. Bocskay fellépése után a bécsi béke pontozataiba a koronának az országban tartása és őrzése is felvétetvén, az 1608. kor. e. IV. t.-c. kimondja, hogy a korona »a bécsi cikkelyek erejénél fogva azonnal Pozsonyba hozassék« és a koronázás után azt »azoknak a kezén hagyják, akiket annak őrzésére a világi született magyarok közül megválasztanak«. A Szent Koronát aztán »bizonyos előkelő országlakók szemeláttára« adták át és helyezték el a tartályba, amelyet három főpap és három báró pecsételt le. (1608. kor. u. XVI.). Bethlen Gábor harcai alatt a koronát Pozsonyból ismét elszállították s 1622. évben, az országgyűlés színe előtt történt' »megvizsgálás és felismerés után,« helyezték vissza előbbi őrzőhelyére. (1622: IV.). 1622. évtől kezdve királyi hitleveleink állandóan tartalmazzák a Szent. Koronának az országban tartására és őrzésére vonatkozó pontot. í644-ben a korona Győrbe, majd a török előnyomulás következtében — az egyik országos koronaőr kiséretében — Bécsbe, Linzbe, Passauba és később ismét Bécsbe került. I. József megkoronázása céljából újból Pozsonyba hoztá,k, de azután törvényellenesen — ismételten is — Bécsbe szállították, ahonnan legutoljára II. József uralkodása végén került vissza az országba. Az 1790: VI. törvénycikk az fgj visszanyert Szent Koronára nézve, »amely eddig sok veszélyben forgott és csak az égiek kedvezéséből maradt meg« elrendeli, hogy az »a hozzá tartozó drágaságokkal együtt az ország szívében, Budán őriztessék s az országgyűlés beleegyezése nélkül soha máshová ne vitessék, érintetlenül hagyatván az 1715 :XXXVI1I. törvénycikknek a váratlan és nyílt veszély elmultáig a Szent Korona ideiglenes elszállításáról tett rendelkezése«. Azóta a Szent Koronát Budán, illetőleg annak Pesttel történt egyesítése óta — a francia háború alatt tett biztonsági intézkedést és az 1849. évtől 1853. évig tartó orsovai elrejtést kivéve — állandóan Budapesten őrzik és pedig, a királyi várbeli régi őrző helyéről történt átszállítása óta (1900.), a királyi várlaknak e célra készült páncéltermében. E vázlatos és töredékes történeti visszapillantás adatai arról tesznek bizonyságot, hogy a nemzet, sorsának minden fordulata és viszontagsága között, a Szent Koronát állandóan különös és féltő gondossággal őrizte. A nemzetet ebben a buzgalmában nem csupán a Szent Korona iránt érzett csaknem vallásos tisztelete és kegyelete vezette, hanem — a kegyeletes érzelmek kapcsolatain kívül — a szent klenódiumnak abban a nagyszerű és sajátos közjogi szemléletben kifejezésre jutott mély értelme és jelentősége, amely évszázadokon át lassanként kialakulva, a Szent Korona közjogi tanában foglalódott össze. Ez ősrégi közjogi tan szerint, amelyet nyomaiban Szent István király Intelmeiben is fellelhetünk és amely WerbŐczy-nól már világos és kész kifejtést nyer, a Szent Korona minden közhatalomnak —%y az uralkodó hatalmának is — forrása, foglalatja és átszármaztatója. A királyi hatalom teljessége tehát csupán az országgyűlés által kitűzött s a szokásos egyházi közreműködés mellett a Szent Koronával véghezvitt koronázásnak aktusa révén nyerhető el. A Szent Koronának ebből a közjogi értelméből és jelentőségéből következett egyrészt az, hogy a nemzet államhatalmának ezt a jelét, amely a királyavatásnak is törvényes közjogi eszköze, különös gondviselésben és közjogi őrzésben részesítette és következett másrészt az, hogy a közhatalomnak, az uralkodásnak eléréseért folytatott küzdelmek első-