Képviselőházi irományok, 1927. VII. kötet • 343-499. sz.

Irományszámok - 1927-475. Törvényjavaslat a Szent Korona és a koronázási jelvények gondviseléséről

475. szám. 435 sorban az ország koronájának birtokára irányultak, mert annak közjogi formák szerint történt elnyerése egyértelmű az uralkodói jogok elnyerésével. H. A jelen törvényjavaslat benyújtásával a kormány alkalmat kíván nyújtani az országgyűlésnek arra, hogy a magyar államiság, a nemzeti szuverenitás ősi, szent jelképének és a koronázás törvényes közjogi eszközének a jelenlegi átmeneti viszonyok között különösen és sokszorosan fontos gondviselése tekintetében az indokolt és szükséges szabályozást azokra a változásokra figyelemmel is elvégezze, amelyek a Szent Korona őrzésére vonatkozó utolsó törvényi rendelkezés — az 1790 : VI. törvénycikk óta — az 1848. évi alkotmányreformok alapján az államélet vezetésében bekövetkeztek. Az 1848:111. törvénycikk szerint a végrehajtó hatalmat a király a felelős minisztérium által gyakorolja.. Sem 1848-ban, sem később nem történt azonban rendelkezés a koronaőr jogállásának és hatáskörének a minisztériumi felelős kormányzat elvével leendő összeegyeztetése iránt, aminek hátrányos volta, úgy alkotmányos, valamint gyakorlati és célszerűségi szempontokból is, nyilvánvaló. A koronaőr országos hivatalt lát el, országos méltóságot tölt be. Régi törvényeink, valamint általában az intézmény jogi fejlődésének rendelkezésünkre álló adatai alapján nem következtethetünk arra, hogy ez a tisztség a kormányszékektől, vagy egyéb kormányzati főhatóságoktól függő viszonyban lett volna. A koronaőr hivatali függősége és felelőssége jogilag csupán a királlyal és az országgyűléssel szemben állt fenn és pedig — ha törvényeink szelleméből helyesen következtetünk — ez utóbbi tényezők együttesen nyilvánított szándéka és akarata szerint. Ennek a felfogásnak felel meg az is, hogy a koronaőr e tisztségét a király és országgyűlés egyező akaratából, nyerte el és hogy megválasztását és felmentését állandóan törvénybe iktatták. Ha ehhez hozzávesszük még, hogy móltóságnak tekintett országos tisztségé alapján a múltban a főrendek tábláján, jelenleg pedig a felsőházban helyet foglal, úgy jogállásának különlegesen sajátos és kivételes volta kétségtelen» Az ezekből több vonatkozásban joggal vonható következtetések szerint a koronaőr, a reábízott konkrét ügykörben, úgyszólván a miniszter, jogállásával rendelkezik anélkül, hogy a közhatalmat felelősen gyakorló kabinetnek tagja lenne vagy a minisztérium politikai sorsában osztozkodnék. (Az irodalomban Rátvay Géza dr. »A koronaőri intézmény a magyar alkotmányban« c. tanulmánya a koronaőr különleges jogállásának ós közszolgálatának beható elemzésével is foglalkozik. L. »Athenaeum« 1896/97. évf.) Minthogy a koronaőr jogállásának a rendezetlenségéből fonákságok, súrlódások és összeütközések támadhatnak és mert alkotmányunk elvei, valamint a koronaőr jogainak és kötelességeinek szabatos elhatárolása — nagy feladatának betöltése érdekében is — megkívánják, hogy a koronaőri hatáskör a felelős miniszteri kormányzat elvével összhangzafcosan rendeztessék és minthogy ezt a rendezést egyéb gyakorlati és célszerűségi szempontok is nyomatékosan indokolják, szükségesnek találta a kormány, hogy a törvényes rendezés foganatosítására javaslatot tegyen az országgyűlésnek. A javaslat a már elmondottakon felül felöleli még a Szent Korona helyes és megfelelő gondviselése céljából fontos egyéb kérdések szabályozását is. Erre a szabályozásra, mely összefoglaló és egységes kíván lenni, annál inkább szükség van, mert — mint már említettem — a benyújtott javaslat tárgyában az utolsó törvényhozási intézkedés több mint egy évszázaddal ezelőtt keletkezett ós pedig az idézett 1790: VI. törvénycikk megalkotásával. Úgy ez a törvénycikk, valamint általában a javaslat tárgyára tartozó egyéb, 55*