Képviselőházi irományok, 1927. VII. kötet • 343-499. sz.

Irományszámok - 1927-346. A képviselőház pénzügyi és igazságügyi bizottságának együttes jelentése az "egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről" szóló 281. számú törvényjavaslat tárgyában

346. szám. 13 mértékét sem. A bizottság megítélése szerint az olyan egyesületek esetében, amelyek vagyoni helyzete az átértékelést mégis megengedi, az egyesületek nem nyerészkedésre alapított, hanem humanitárius jellege elég biztosítékot látszik nyújtani arra, hogy tagjaikkal szemben anyagi erejükhöz képest átértékelten fogják tartozásaikat teljesíteni külön törvényi szabály nélkül is. A 4. §. utolsó bekezdésének eredeti szövege egyedül az adós vétkes késedelmét jelölte meg olyan esetként, amikor az átértékelésből kizárt pénztartozások mégis átértékelhetők. A bizottság helyénvalónak találta ezt a rendelkezést kiterjeszteni arra az esetre, ha a szerződő felek az ily pénztartozások átértékelését határozottan kikötötték. Ez a kivétel a javaslat 5. §-ának 2. pontjában készpénzkölcsöntartozásokra korlátozva már szerepelt, de a bizottság helyesebbnek tartotta ezt a kivételt az átértékelésből kizárt valamennyi pénztartozásra nézve megállapítani. Ez okból a bizottság az átértékelés határozott kikötésére vonatkozó rendelkezést a 4. §. második bekezdésének végére vette fel s az 5. §. eredeti 2. pontját elhagyta, az állam •és a vele egy tekintet alá eső adósokkal szemben pedig az átértékelés kikötésének érvényesülését a 7. § ba felvett új 4. pont útján kívánta biztosítani. A bizottság helyesnek tartotta annak tisztázását is, hogy az átértékelés szempontjából miképen minősítendők a közforgalom tárgyául szolgáló azok az értékpapírok, amelyek koronaértóken felül külföldi pénznemekről is szólnak, valamint azok, amelyekben a teljesítés az ausztriai érték ezüstérméiben van kikötve. Mind a két kategóriára nézve a bizottságnak az volt a véleménye, hogy a szóbanforgó értékpapírokban foglalt kötelmet az átértékelés szempontjából koronaértékben kifejezett pénztartozásnak kell minősíteni, vagyis alternatív valuta esetében a teljesítésre egyedül a belföldi értékben k.\fejezett összeg lehet irányadó, ezüst érmék kikötése esetében pedig egy ezüst forint helyett csak két korona fizetését lehet követelni. Ehhez képest a bizottság a 4. §-t a megfelelő rendelkezést tartalmazó új bekezdéssel egészítette ki. Az említett két esetnek együttes szabályozása folytán feleslegessé vált a javaslat eredeti 32. §-a, amely egyedül a több valutáról szóló értékpapírokról rendelkezett. Az 5. §-nál a bizottság a 4. §. második bekezdésének már ismertetett módosítása folytán törölt 2. pont helyébe új 2. pont gyanánt oly értelmű módosítást fogadott el, amely a 4. §. első pontja szerint az átértékelésből kizárt kószpénzkölcsöntartozások egy részének átértékelését lehetővé teszi. Megengedi ez a módosítás az ily tartozások átértékelését, ha a készpénzkölcsönt értékálló dologba fektették be és ez a dolog természetben, vagy legalább a dolog ellenértéke még jelenleg is az adós birtokában meg van. Nincs azonban a bizottság abban a helyzetben, hogy ezt a kiterjesztést a pénzintézetek, valamint pénzkölcsönökkel hivatásszerűen foglalkozó egyének tekintetében is ajánlja, minthogy az ily egyének, illetve jogi személyek általános átértékelési helyzete kizárja azt, hogy az általuk nyújtott, vagy igénybe vett kószpénzkölcsönök egy része a többitől eltérő elvek szerint kezeltessék. Ennek folytán a szóbanforgó rendelkezés csupán oly magánszemélyekre alkalmazható, akik sem kölcsönök nyújtásával, sem azok igénybevételével hivatásszerűen nem foglalkoztak. A 6. §-ba a bizottság azoknak az állami vállalatoknak a sorába, amelyek pénztartozásai az átértékelésből ki vannak zárva, felvette a m. kir. államvasutakat is.