Képviselőházi irományok, 1927. VII. kötet • 343-499. sz.
Irományszámok - 1927-346. A képviselőház pénzügyi és igazságügyi bizottságának együttes jelentése az "egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről" szóló 281. számú törvényjavaslat tárgyában
14 346. szám. A 4. §~nak az alternatív valutáról szóló kötvényekre, valamint az ezüst tartozásokra vonatkozó új bekezdése folytán egyfelől szükségessé vált az állam ezüsttai'tozásairól rendelkezni, másfelől feleslegessé vált az alternatív valutáról szóló államadóssági kötvények megemlítése, mert ezek tekintetében a 4. §. új szövege a kibocsátó személyére figyelem nélkül már általános rendelkezést tartalmaz. Ezért a bizottság elegendőnek találja a 6. §-ban egyfelől az államnak nem értékpapírban kifejezett ezüsttartozásairól, másfelől az egyedül külföldi pénznemről szóló államadóssági címletekről szólani. A 6. §. utolsó bekezdésének a gyámhatósági pénzkezelésre vonatkozó rendelkezését a bizottság nem módosította ugyan, de mégis kiemeli, hogy a gyámoltaknak és a gondozottaknak a gyámhatósági pénzkezelés folytán előállott helyzete olyan, amely éppen az ily pénzkezelésre vonatkozó -jogszabályok kényszerítő erejénél fogva különösen erősen kívánja a méltányos rendezést. Erről elsősorban karitatív irányú rendelkezéssel látná a bizottság helyénvalónak az intézkedést. Kiemeli továbbá a bizottság különösen azt, hogy a törvényhatóság vagy a község anyagi megterhelése nélkül is lehetségesnek látszik a méltányos megoldás különösen akkor, amikor a gyámpénztári kölcsön segítségével harmadik-személy értékálló vagyontárgyat szerzett, vagyis oly kölcsöntartozása keletkezett, amelyet az 5. §hoz ajánlott módosítás folytán át is lehetne értékelni, ha azt a hitelt igénybevevő a gyámpénztár közbeékelődése nélkül közvetlenül vette volna fel a hitelezőtől. Hasonlóképen lehetségesnek tartaná a bizottság, hogy a kezelésért felelős személy közvetlenül a gyámoJttal vagy gondnokolttal szemben átértékelésre legyen köteles akkor is, ha a törvényhatóság vagy a község csupán a névérték megtérítésére lenne köteles az 1877 : XX. t.-c. 299. §*ában megállapított subsidiarius felelőssége alapján. Ezeket a kérdéseket a bizottság a t. képviselőház megfontolására ajánlja A 7. §. rendelkezéseit a bizottság kitérj esztette annak kimondásával,. hogy az ingatlan szabadkézbőli vételéből eredő pénztartozások is átértékelhetek az állammal és a -javaslat rendelkezései szerint az állammal egy tekintet alá eső adósokkal szemben. Az ebbe a §-ba beiktatott új 4. pontról fentebb, a 4 §-sal kapcsolatosan már volt szó. A 10. §-t a bizottság helyesnek látta a vegyes és átmeneti rendelkezések közé, a törvényjavaslat végére helyezni, minthogy e §. hatálya nem csupán az átértékelésre, hanem általánosságban az állam ellen foganatosítható biztosítási végrehajtás lehetőségére terjed ki. A 11. (új 10.) §-ban a bizottság a harmadik sorban szereplő »előre« szónak törlésével kifejezésre kívánta juttatni azt, hogy a felek megállapodása az átértékelésre nézve irányadó nemcsak akkor, ha az ily megállapodás a, jogügylet megkötésekor jött létre, hanem akkor is, ha ily megállapodást bármikor később létesítettek az ügyletkötő felek. A 12. (új 11.) §-ba azok közé a körülmények közé, amelyeket a bíróságnak az átértékelés mértékének meghatározásában méltányosan figyelembe kell venniç, a bizottság beiktatandónak tartja azt a körülményt is, ha a hitelező követelésének érvényesítésében indokolatlanul késlekedett. Mélyreható változást tart az együttes bizottság szükségesnek a javoslat 13. (új 12.) §-ában, amely eredetileg minden már megszűnt pénztartozás átértékelésót kizárta, a -jogfenntartással elfogadott teljesítés esetének kivételével. A bizottság helyesnek találta a már megszűnt pénztartozások átérté kelhető ség ének ezen az igen szűk körén tágítani és az elfogadott módosítással átértókelhetőnek minősített oly már megszűnt pénztartozásokat
