Képviselőházi irományok, 1927. VII. kötet • 343-499. sz.
Irományszámok - 1927-346. A képviselőház pénzügyi és igazságügyi bizottságának együttes jelentése az "egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről" szóló 281. számú törvényjavaslat tárgyában
12 346. szám állambevételi források megnyitása után válnék lehetségessé, már pedig közgazdaságunk a közterheknek a mainál súlyosabb mértékét aligha viselhetné el. Végül helyesnek ismerte el a bizottság azt a törvényhozási gondolatot, hogy amennyiben az államháztartás helyzete a hadikölcsönkötvénytulajdonosok bizonyos segélyezését megengedi, úgy célszerűbb az általános átértékelés helyett, amely a dolog természeténél fogva csak rendkívül csekély mértékű lehetne, az erre a célra szánt költségvetési fedezet keretén belül nem átértékelési -jogcímen, de méltányos segélyezés címén elsősorban azoknak az eredeti hadikölcsönjegyzőknek juttatni jelentősebb támogatást, akik erre anyagi helyzetüknél fogva rászorultak. Tudomásul vette a bizottság azt, hogy a kormány ily irányú törvényhozási kezdeményezést szándékozik tenni és a bizottság tárgyalásai folyamán a képviselőház elé terjesztett idevonatkozó törvényjavaslat részletes intézkedéseinek bírálatába nem bocsátkozott, hanem azt a már említett javaslat bizottsági tárgyalásának tartotta fenn. Mindezen mérlegelések alapján a bizottság az államháztartás és a közgazdaság tényleges helyzete által teremtett parancsoló szükségnek engedve, elfogadta a javaslatnak azt az alapelvét, amely az állam, a törvényhatóságok és községek régi korona tartozásainak, továbbá általában az értékpapírokban kifejezett pénztartozásoknak átértékelését kizárja. Nem tehette magáévá a bizottság azt a gondolatot sem, hogy a törvényben az átértékelésnek ez a kizárása ideiglenes jellegűnek mondassék, mert közhiteli és társadalmi szempontból is kívánatosnak tekintette a bizottság, hogy az átértékelésnek hosszú idő óta vajúdó kérdése végre maradandó nyugvópontra jusson. Ami a tulajdonképeni »magánjogi« pénztartozások átértékelésének szabályozását illeti, a bizottság az egyes intézkedések bírálatában azt tekintette irányadó szempontnak, hogy a korona értékcsökkenése folytán az adós ne gazdagodjék jogtalanul, másrészről az átértékelés túlságos mértéke anyagi romlását ne okozhassa. Magáévá tette továbbá a bizottság a javaslatnak azt az alapelvét, hogy a már megszűnt, fizetéssel, vagy egyébként lebonyolított jogügyleteknél az átértékelés csak egészen kivételes esetekben engedtessék meg, tartván attól, hogy az ily megszűnt jogviszonyok visszamenőleges megbolygatása a közgazdaságban nagyobb károkat és nyugtalanságot eredményezne, mint amennyi előnyt jelent az elméleti igazság megvalósításának lehetősége. Ezek az alapelvek vezetik a bizottságot akkor, amidőn egyfelől a javaslatnak az átértékelést bizonyos körben kizáró rendelkezéseit magáévá teszi, másfelől pedig olyan rendelkezéseket javasol, amelyek az átértékelésnek szóles körű, sőt korlátlan érvényesülését biztosítják. A törvényjavaslat részletes tárgyalásának eredményéhez képest az együttes bizottság az eredeti szöveggel szemben többrendbeli jelentékeny módosítást tart szükségesnek. Ezek a módosítások a mellékelt szövegből tűnnek ki. A pusztán szövegezésben, az eredeti szöveg értelmének világosabb kifejezését célzó módosításokon felül az együttes bizottság a következő érdemleges módosításokat ajánlja elfogadásra. A 4. §. 6. bekezdését olyképen kellene kiegészíteni, hogy a biztosítási szerződésen alapuló pénztartozásokon felül az átértékelésből ki legyenek zárva a biztosítási szerződéshez hasonló természetű jogviszonyból származó azok a pénztartozások is, amelyeknél a jogosult igénye tagsági minőségéből következik. Ide tartoznak a különböző nyugdíjpótló, kiházasítási, temetkezési stb. egyesületek, amelyek anyagi helyzete nem bírja el az átértékelésnek csekély
