Képviselőházi irományok, 1927. VII. kötet • 343-499. sz.
Irományszámok - 1927-387. Törvényjavaslat az állategészségügyről
120 387. szám. Ezért az eljárásra illetékes hatóságok és hatósági állatorvosok 'teendőinek pontos meghatározására ós a jogorvoslatok megállapítására különös gondot fordítottam. E fejezet az állategészségügyekben eljárásra illetékes hatóságokat — a törvényjavaslat más feiezeteiben és szakaszaiban esetenkint megjelölt, inkább csak szervezeti ügyekben eljárni illetékes hatóságok kivételével — a húrmas fórumrendszer alapulvétele mellett nagyjában a jelenlegi állapottal megegyezőleg jelöli meg. Az eddigi jogállapotot tartotta fenn ez a fejezet abban a tekintetben is, hogy az állategészségügyek bizonyos csoportjára nézve az elsőfokú állategószségügyrendőri hatóság intézkedéseinek hatályossá tétele céljából a helyhatóságnak (helyi állategószségügyrendőri hatóságnak) is bizonyos előkészítő hatáskört, illetőleg intézkedési jogkört biztosított. Amint ugyanis fennebb már jeleztem, állategészségügyekben az esetek túlnyomó részében csak azonnali intézkedések biztosíthatnak sikert; mivel azonban a hatósági intézkedések megtételére jogosult elsőfokú állategészségügyrendőri hatóság nincs és nem is lehet mindig jelen a gyors intézkedést igénylő eset felmerülésekor a helyszínen s így intézkedéseit az esetek túlnyomó többségében azonnal nem is teheti meg, ennélfogva mellőzhetetlennek mutatkozott a helyszínen viszont rendszerint jelenlevő helyi hatóságot azzal a jogkörrel felruházni, hogy a törvényjavaslatban pontonkint részletezett gyors intézkedést igénylő állategészségügyekben addig is, míg az esetről azonnal értesítendő elsőfokú állategészsógügyrendőri hatóság az illető ügyben elsőfokon határozhat foganatosíthassa mindazokat a rendszabályokat, melyeket a jelen törvényjavaslat vagy az ennek alapján kiadandó rendelet éppen a gyors intézkedés megtételének sürgős szükségességére való tekintettel hatáskörébeutal. A helyi'hatóságnak ez alapon tett. a fokozatos eljárás keretén kívül eső előkészítő intézkedései azonban csak addig maradnak érvényben, amíg az illetékes elsőfokú állategészségügy rendőri hatóságnak módjában áll az illető ügyben hivatalból vagy az érdekelt felek felszólamlása folytán elsőfokon határozni. Az állategészségügyrendőri hatóságok teendőinek szabatos, pontonkint való felsorolásban történt megállapításán kívül ki kell emelnem a javaslata nek azt a rendelkezését, mely az elfojtó rendszabályok alkalmazása tárgyában hozott elsőfokú állategószségiigyrendőri harározatokra nézve a másodfokú állategészségíigyrendőri hatóságnak, mindkét alsófokú hatóság ily tárgyú határozataira nézve pedig a földmívelésügyi miniszternek felülvizsgálati jogát állapítja meg, melyneltogva tehát a tel ül vizsgálati jogkörrel felruházott ezen hatóságok az említett ügyekben hozott határozatokat — az 1901. évi XX. t.-c-ben biztosított jogorvoslati eljárásoknak az érdekelt felek részéről történt mellőzése esetén is — hivatalból felülvizsgálhatják, annak eredményéhez; képest kiegészíthetik, megváltoztathatják, sőt utóbb említett felülvizsgálati jogkörrel felruházott hatóság azokat hatályon kívül is helyezheti. E rendelkezés felvételét mellőzhetetlenné teszi az a körülmény, hogy ezeknek a fentebb jelzett szabályoknak az alkalmazása tekintetében sokszor az alsóbbfokú hatóságok s a melléjük rendelt szakértők látókörén kívül eső tények is befolyással vannak, miért is ügyelni kell hogy egyesekre előnyös, a közérdek szempontjából azonban veszélyes intézkedések ne történhessenek. Az állategészségügyrendőri hatóságok intézkedéseinek alapul szolgáló állatorvosi szakvéleményt, úgymint eddig, a jövőben is hatósági alkalmazás-
