Képviselőházi irományok, 1927. VII. kötet • 343-499. sz.
Irományszámok - 1927-387. Törvényjavaslat az állategészségügyről
387. szám. í 19 úgyszintén ' a védő és gyógyítóoltás, valamint a kötelező állatorvosi kezelés — mindmegannyi a birtokos érdekeit szolgáló rendszabály — költségeivel. Természetes, hogy a gyakorlati életben e nagy körültekintéssel készült költségfelosztás ellenére is fel fognak merülni olyan költségek, melyeknek ki által való viselésére nézve a javaslat intézkedést nem tartalmaz; ily költségek ki által viselése iránt, a szerint, amint a fentebb közölt elvek alapján azzal-jogosan az állam, a község, vagy a magánfél terhelhető meg. s, földmívelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel, illetőleg a belügyminiszterrel egyetertőleg vagy teljesen önállóan fog intézkedni. Az 1888. évi VII t.-c. az állatorvosi gyakorlattal, vagyis a hatósági állatorvosi szolgálat körébe nem tartozó állatorvosi ténykedések gyakorlásának szabályozásával egészben véve helyes alapelvek * szerint foglalkozván, a törvényjavaslat VI fejezete inkább csak a jelenben érvényes ide vonatkozó rendelkezések szabatosabb megállapítására szorítkozik. A törvényjavaslat VIL fejezetének büntető rendelkezései megszüntetik az 1888 évi VII. t.-c ily rendelkezéseinek azon hiányát, amely a BTK. és .a KBTK. idevágó rendelkezéseinek minden rendszer nélkül való szószerinti idézéséből, illetőleg abból keletkezett, hogy az 1888. évi VII t.-c -ben oly kihágások vannak megállapítva, melyeknek tényálladéka az ugyanezen törvény 146. §-ában megállapított vétség, valamint a KBTK.-ből átvett kihágások tény állad okával majdnem megegyezik. Azáltal, hogy az állatok egészségi állapotával összefüggő kihágások rendszeresen és egységesen vannak megállapítva, lehetővé vált a büntető eljárás egyszerűsítésének, egységének és ezzel gyorsaságának biztosítása is a közigazgatási rendőr bíróságok előtt. Az állategészségügynek és a közegészségügynek egymásra gyakorolt kölcsönhatása miatt a büntető rendelkezések között olyan kihágások is megállapíttattak, amelyeknek közegészségügyi vonatkozású tém álladóké leméi az állategészségügyi vonatkozásúakat felülmúlják. Ezekben a kihágási ügyekben végső tokon a népjóléti ós munkaügyi miniszter lesz jogosult bíráskodni, míg minden más állategészségügyi kihágási ügyben a végső fokon való bíráskodás a földmívelésügyi minisztert fogja megilletni, mely utóbbi körülmény — szemben a jelenlegi állapottal — az állategészségügyi igazgatás terén szabatosabb eljárás követésében fogja a földmívelésügyi minisztert elősegíteni. A törvényjavaslat Vili fejezete az állategészségügyi szolgálatot, vagyis a törvényjavaslatban megállapított rendszabályok végrehajtására illetékes hatóságok és hatósági alkalmazásban álló állatorvosok jogait, teendőit és kötelességeit szabályozza. Az a tény, hogy az 1888. évi VII. t.-c. a hatóságok és hatósági alkalmazásban álló állatorvosok teendőinek, jogainak és kötelességeinek tekintetében inkább általános kijelentésekre, sem mint szabatos rendelkezések megállapítására szorítkozott, nemkülönben az, hogy az 1900. évi XVII. t.-c. az állami és községi (városi) alkalmazásban lévő állatorvosok között tényleg fennálló és nélkülözhetetlen szolgálati kapcsolat szabályozását mellőzte, gyakori súrlódásokra, hatáskörök összezavarására, egyenetlenkedésre és késedelmes intézkedésekre szolgáltatott okot, holott nem szorul bővebb magyarázatra a tény, hogy az állategószségügvi igazgatás terén szükséges intézkedések kellő sikerét az intézkedések helyes megválasztásán kívül éppen az a gyorsaság van hivatva biztosítani, mellyel az intézkedések foganatosíttatnak. Épp ily kétségtelen az \§ y feogy egy-egy elkésett intézkedés egyeseknek úgy, miofc a köznek jelentékeny és többé nem is pótolható károsodást okozhat.
