Képviselőházi irományok, 1927. VII. kötet • 343-499. sz.
Irományszámok - 1927-387. Törvényjavaslat az állategészségügyről
118 387. szám. a jutaimi rész jelentékenyen több, mint a leölt állat testrészeinek felhasználását megengedő vagy a rendszerint gyógyuló fertőző állatbetegségek esetén, amikor viszont a hatósági eljárás ténye által okozott k-ír lévén jelentékeny T a jutaimi rész — tekintettel arra, hogy a kártalanítás összege az állat piaci becsértékét meg nem haladhatja — csak csekély lehet. Az állami kártalanítás kérdése a most ismertetett elvek szerint való rendezés után nemcsak abban fog eltérni a jelenben érvényes idevonatkozó rendelkezésektől, hogy a hatósági rendeletre leölt állatért kivétel nélkül minden esetben kártalanítás fog járni és hogy a kártalanítás összege egyes betegségnemenkint — a ragadós tüdőlob kivételével, melynél korrektívumra szükség nincsen — jóval magasabb lesz az eddigieknél, hanem abban is, hogy a kártalanítás mérvének megállapítása szempontjából a betegség gyanúja töröltetik, amennyiben a boncolás során is csak gyanúsnak jelzett eset a kártalanítás szempontjából olyannak lesz tekintendő, mintha az állat egészségesnek bizonyulna, mert méltánytalan volna, ha a boncolási eredmény bármely okból származó határozatlanságának hátránya az állat birtokosára háríttatnék. Az ezekben ismertetett kártalanítási irányelvektől még csak szarvasmarhák nyilt gümőkórja esetén van eltérés, amelyet a törvényjavaslat 78., illetőleg 79. §-ának indokolása ismertet Az elfojtó rendszabályok egyéb költségeinek ki által való viselése iránt az 1888. évi VII t.-c. hézagosan intézkedvén, sok vitára szolgáltatott okot. E vitákat megelőzendő, a jelen törvényjavaslat taxative felsorolja az elfojtó rendszabályok okozta mindazon költségeket, amelyekkel a költségek viselése tekintetében érdekelt felek, nevezetesen az állam, a község és az állatbirtokos jogosan megterhelhetők. E költségeknek az érdekeltek között való arányos felosztásánál az szolgált irányadóul, hogy a költségeket mindig az a tel viselje, akinek a kérdésben forgó elfojtó rendszabály leginkább szolgálja az érdekét. Ezen az alapon az állam terhére kellett utalni a zárlatnak ritka esetekben szükséges karhatalmi biztosítására szolgáló fegyveres erő illetményein kívül mindazokat a költségeket, amelyek az állam szakközegeinek vagy az állam által megbízott önkormányzati szakközegeknek a fertőző állatbetegségek megállapítása és elfojtása érdekében kifejtett működése alkalmával útiillet meny címén felmerülnek, továbbá a betegség megállapítása céljából elhasznált diagnosztikai szerek költségeit, valamint a beteg, betegségre gyanús és fertőzésre gyanús állatok állandó, azaz az országos forgalomban nem nélkülözhető megjelölésének költségeit, mert kétségen felül áll, hogy mindezek a rendszabályok a községek és egyesek érdekei mellett elsősorban az állam érdekeit szolgálják. Ugyancsak az állam terhére kellett utalni a keleti marhavész^ valamint a ragadós tüdőlob, mint olyan betegségek esetén szükséges fertőtlenítésnek költségeit, amelyek az egész ország állatállományát veszélyeztetvén, elfojtásuk állami feladatnak tekintendő. Viszont a községekét kellett terhelni azoknak az eltojtó rendszabályoknak a költségeivel, amelyek elsősorban az illető község állatállományának védelmét és állatforgalmának mielőbbi szabaddá tétélét célozzák, kivételével azoknak: a költségeknek, amelyek a hely^ béli birtokosok állatainak zár alá vételéből és elkülönítéséből erednek, feltéve, hogy ez utóbbiakat az illető község önként nem vállalja. Végül az állatbir-_ tokost, mint elsősorkan érdekeket, kellett terhelni a saját állatainak zár alá vételéből és elkülönítéséből eredő költségekkel, ha azokat az az illető község nem vállalja, továbbá a zárt és elkülönítést enyhítő forgalmi korlátozás,
