Képviselőházi irományok, 1927. VII. kötet • 343-499. sz.
Irományszámok - 1927-387. Törvényjavaslat az állategészségügyről
112 387. szám. állat megmentését fogja eredményezni, hanem azért is, mert segélyével bizonyos, évről-évre ismételten fellépő, más vidékek állatállományát is veszélyeztető és az ország állategészségügyi állapotát kedvezőtlenül befolyásoló helyi járványok is megszüntethetők lesznek. A törvényjavafiat IV. fejezete azokat a rendszabályokat foglalja össze, amelyek az ország területén már fellépett fertőző állatbetegségek (járványok) elfojtását, illetve teljes kiirtását hivatvák eredményezni az által, hogy a fertőző állatbetegségeket okozó anyagok széthurcolásának minden lehetőségét kizárják, a fertőzött területen lévő fertőző anyagokat pedig teljesen megsemmisítik. Ezek az úgynevezett rendszabályok a szerint, amint a törvény hatálya alá tartozó valamennyi fertőző állatbetegség, vagy csak bizonyos, a törvényjavaslatban esetenkint megjelölt fertőző állatbetegség ellen nyernek alkalmazást, általános elfojtó rendszabályokra és különleges elfojtó rendszabályokra oszlanak. Az a köztudomású tény, hogy a fertőző anyag elhurcolása nemcsak beteg, betegségre gyanús és fertőzésre gyanús állatokkal, illetőleg azok terményeivel, hanem a betegség iránt nem fogékony, de a betegség fertőző anyagával szennyezett állatokkal és személyekkel, úgyszintén a fertőző anyaggal szennyezett tárgyakkal, eszközökkel, sőt egyfelől a beteg, betegségre gyanús vagy fertőzésre gyanús, másfelől pedig, az egészséges állatok által közösen használt ingatlanok (kutak, úsztatok) közvetítésével is történhetik; valamint az a tény, hogy a fertőző anyaggal szennyezett tárgyak fertőtlenítése a szokásos fertőlenítési eljárások által nem minden esetben sikerül, hanem a fertőző anyag elpusztítása a gazdasági érdekekek követelte viszonylagosan legrövidebb idő alatt sokszor csakis az illető tárgy megsemmisítése vagy a beteg, betegségre gyanús, illetőleg fertőzésre gyanús állat leölése útján érhető el ; érthetővé teszi, hogy az általános elfojtó rendszabályok megállapításánál a fertőző anyag széthurcolásának megakadályozása érdekében nem volt elegendő csak a beteg, betegségre gyanús és fertőzésre gyanús állatoknak, illetőleg ezek terményeinek forgalmát korlátozni vagy tilalmazni, hanem ezeken kívül bizonyos esetekben még a fentebb említett egyéb állatok, tárgyak, eszközök és ingatlanok forgalmi korlátozása és tilalmazása elől sem lehetett kitérni, másrészt érthetővé teszi azt is, hogy a fertőző anyag elpusztítása érdekében a vószterjesztő tárgyak fertőtlenítése helyett némelykor azok megsemmisítését, sőt az állatok leöletését sem lehetett mellőzni. Azt, hogy az ezen tárgykört felölelő elfojtó rendszabályok különbözőféleségei milyen fertőző betegségeknél és azok milyen szakaiban nyerjenek alkalmazást, a törvényjavaslat rendeleti útra utalja és csak azt a követelményt állítja fel, hogy alkalmazásuk a gazdasági érdekek lehető figyelembevételével történjék oly,értelemben, hogy az ugyanazon eredményt biztosító különböző rendszabályok közül mindig az nyerjen alkalmazást, amely a gazdasági érdekekre legkevésbé hátrányos. Az egyes rendszabályok alapját képező ismeretek, nemkülönben a gazdasági és kereskedelmi életviszonyok változékonysága, a helyszíni viszonyok különbözősége és a fertőző állatbetegségek egymástól eltérő természete és változó intenzitása egyenkint is, méginkább együttvéve, elegendő okot szolgáltatnak arra, hogy az alkalmazás eseteinek szabályozása ne törvényben, hanem az igényelt változtatásokat tűrő rendeleti úton történjék. Ez alól csupán a bejelentési kötelezettségre, vagyis az állatok megbetegedésének és elhullásának (leölésének) kötelező bejelentésére vonatkozó
