Képviselőházi irományok, 1927. III. kötet • 79-146. sz.

Irományszámok - 1927-80. Törvényjavaslat a büntetőtörvények kiegészítéséről és egyes rendelkezéseiknek módosításáról, valamint a büntető igazságszolgáltatás további egyszerűsítéséről

70 80. szám. közérdek fokozottabb védelme mellett nem hagyta figyelmen kívül azokat a szempontokat sem, amelyeket az egyéni szabadság tekintetében az ily intézkedéssel szemben jogosan támaszthatunk. Ily garanciális rendelkezései a javaslatnak, hogy 1. szigorított dologházba valakit csupán a kir. törvényszék utalhat be ; sem a kir. járásbíróság, sem a rendőri büntető bíróság és még kevésbbé más közigazgatási hatóság tehát az egyéni szabadságba ily mélyen belenyúló intézkedést nem tehet ; 2. szigorított dologházba csak az oly egyént lehet beutalni, aki az élet, a szemérem vagy a vagyon ellen már legalább három bűntettet követett el; vétségek vagy kihágások elkövetése tehát nem szolgálhat alapul ily intézkedésre ; 3. akárhány bűntett elkövetése egymagában véve még nem elégséges ahhoz, hogy a bíróság valakit megrögzött bűntettesként kezelhessen s ennek következményeként szigorított dologházba utalhasson ; hanem ehhez három bűntett elkövetésén felül még az is szükséges, hogy a második és a harmadik bűntett elkövetésének ideje öt éven belül essék ós hogy a bíróság a bűntettes egyéniségéből, életmódjából, életviszonyaiból és a büntetendő cselekmények elkövetésének körülményeiből megállapítsa, hogy büntetendő cselekményeket üzletszerűség követ el vagy hogy ily cselekmények elkövetésére állandó hajlamot mutat. Az 1. alatt említett feltétel abból következik, hogy törvényeink szerint bűntett felett a bíráskodás a kir. törvényszékek hatáskörébe tartozik. A 2. pont alatt említett féltétel — legalább három bűntett elkövetése — megállapításánál az szolgált irányadóul, hogy a bűntettes megrögzöttségének a 3. pont alatt említett alanyi bizonyítékain felül oly tárgyi bizonyítókok is kívántassanak, amelyek kizárják azt, hogy oly egyén legyen szigorított dologházba utalható, aki részéről a társadalmat ily különös veszély nem fenyegeti. A három bűntett elkövetésének megkívánása a közérdeket számbavehetően károsan érinteni nem fogja, egyrészt mert köztudomású, hogy a bűntetteseknek ez a csoportja, amely minden tekintet nélkül mások jogaira és javaira, hivatásszerűleg tör a jogrend ellen, állandóan s gyors egymásutánban követ el bűntetteket, másrészt mert a javaslat célját éri azzal is, hogy egyeseket e szigorú jogkövetkezmény puszta megállapításával a bűntettek további elkövetésétől vissz A javaslat célzatosan nem a bűntettért esetleg már kiszabott büntetések kiállását vagyis a büntetettséget, hanem csupán a büntettek elkövetését kívánja meg és célzatosan nem sorol fel egyes bűntetteket, hanem az élet, a szemérem és a vagyon ellen elkövetett, bármely bűntett elkövetését elvileg elégséges tárgyi bizonyítéknak tekinti; a közérdek kellő védelmével ugyanis nem volna összeegyeztethető, hogy a büntetettség megkívánásával éppen azokkal a bűntettesekkel szemben követeljünk több tárgyi bizonyítékot, akik elég ügyesek és ravaszok voltak ahhoz, hogy korábbi bűntetteik elkövetése után kijátsszák a büntető igazságszolgáltatást s akik rendszerint a legveszélyesebbek, vagy hogy az egyes bűntettekbe visszaesés megkívánásával éppen azoknak a legveszélyesebb bűntetteseknek adjunk előnyt, akik nem csupán ugyanazt vagy ugyanazt a fajta bűntetteket követik el, hanem teljesen érzéketlenséggel az állam, a társadalom és egyesek iránt, a legkülönbözőbb módon támadják mások javait, életét vagy vagyonát. A most említett három bűntettcsoporttal viszont a javaslat élesen elhatárolja azt a kört, amelyen