Képviselőházi irományok, 1927. III. kötet • 79-146. sz.

Irományszámok - 1927-80. Törvényjavaslat a büntetőtörvények kiegészítéséről és egyes rendelkezéseiknek módosításáról, valamint a büntető igazságszolgáltatás további egyszerűsítéséről

62 80. szám. kezese alapján kiszabható büntetés mértéke. Erről kíván gondoskodni a javaslat 23. §-a cselekményre kiszabható fogházbüntetés tartamának kétszeresje emelésével. A lopás, rablás, zsarolás, sikkasztás, orgazdaság, csalás és okirathamisítás tekinteteién (24—40. §.). A 24—40. §-okban foglalt rendelkezések főcélja egyfelől annak az aránytalanságnak megszüntetése, amelyet a vagyon elleni bűncselekmények megtorlása, tekintetében a hatályban levő büntető rendelkezések mutatnak, másfelől céljuk a szóbanlevő rendelkezéseknek az is, hogy a Btk.-nek a visszaesésről szóló rendelkezéseit célszerűen reformálják. Ezidőszerint a vagyon elleni bűncselekmények közül csak a lopás legsúlyosabb eseteiben lehet tíz évig terjedhető fegyházat kiszabni (Bn. 49. §.), ellenben a zsarolás, sikkasztás, orgazdaság, csalás és magánokirathamisítás legsúlyosabb eseteiben sem lehet öt évnél hosszabb ideig tartó szabadságvesztés büntetést alkalmazni. Ezen a hiányon kívánnak segíteni a javaslat 30. §-ának második bekezdésében, valamint 32., 35., 37. és 39. §-ában foglalt rendelkezések, amelyek az ott meghatározott súlyos esetekben a felsorolt bűncselekmények büntetését tíz évig terjedhető fegyházban állapítják meg. A visszaesés tekintetében szakít a javaslat azzal a következetlen rendszerrel, mely szerint a vagyon elleni bűncselekmények közül csak egyikmásik minősül súlyosabban akkor, ha a tettes előzőleg már el volt ítélve, de ilyenkor is csak abban az esetben, ha az előző elítélés a törvényben felsorolt egyes vagyon elleni bűncselekmények miatt történt. Ehelyett a javaslat (24., 25.. 30., 31., 34., 36. és 38. tj.) a visszaesést valamennyi vagyon elleni bűncselekmény esetében — ideértve a magánokirathamisítást is — bűntetté minősíti és súlyosabb büntetési tétel alkalmazásának alapjául szolgáló körülménynek tekinti s a visszaesésről szóló rendelkezéseket alkalmazni rendeli minden olyan esetben, amikor az előző bűncselekmény ebbe a körbe tartozik. Újítás a javaslatban az is, hogy a visszaesés megállapításának nem feltétele többé az, hogy az előzően kiszabott büntetéseket a tettes ki is állotta, hanem elegendőnek tekinti a javaslat a jogerős elítélés puszta tényét is.. Abból indul ki ugyanis, hogy már az ilyen elítélés igen komoly figyelmeztetés a tetteshez, abban a tekintetben, hogy amit tesz, helytelen és büntetendő, úgy hogy az újabban elkövetett bűncselekmény mindenesetre a tettesnek nagyobb megátalkodottságáról tanúskodik. Ennek a szabályozásnak nagy előnye az is, hogy lehetővé teszi éppen a legveszélyesebb elemek szigorúbb megbüntetését, vagyis azokét a bűntettesekét, akik előző büntetéseik végrehajtása alól szökéssel ki tudták magukat vonui. Különösen nagy a jelentősége a visszaesés új szabályozásának a csalás tekintetében, amely a Btk. 381. §-ának 3. pontja szerint csak akkor minősül visszaesés alapján bűntetté, ha az előző büntetéseket is csalás miatt szabták ki. Alig szprul hangsúlyozásra, hogy éppen a csalásnak, tehát rendszerint a legfurfangosabb és a legnagyobb szellemi erő kifejtését igénylő bűncselekménynek súlyosságát és tettesének bűnösségét nemcsak az növeli, ha előzőleg csalás miatt volt kétszer büntetve, hanem az is, ha a vagyon ellen irányuló bármely bűncselekmény miatt ítélték el ismételten. Fontos újítása a javaslatnak a zsarolás tényálladékának új szabályozása is. A Btk.-nek 350. §-a ugyanis sok visszássággal jár ; e § a zsarolás» tény-