Képviselőházi irományok, 1927. III. kötet • 79-146. sz.
Irományszámok - 1927-79. Törvényjavaslat az ingójelzálogjogról
79. szám. 29 21. §. E §-ra megfelelően állanak a jelzálogjogról szóló törvényjavaslat 23. §-ához fűzött indokok. 4. Az ingójelzálogjog tárgyi terjedelme. A 22. §. első mondata megfelel a jelzálogjogról szóló törvényjavaslat 25. §-ának. A svájci állatjelzálogjoggal szerzett tapasztalatok alapján a javaslat az ingójelzálogjogot külön kikötés nélkül nem terjeszti ki a zálogtárgy elvált gyümölcseire (a tehén borjára). 23. §. E §. meghatározza, hogy az ingójelzálog]og szempontjából mit kell érteni felszerelés alatt. E meghatározásban a javaslat elsősorban gyakorlati kívánalmakat tartott szem előtt. így különösen nem lehetett az elmélet akadálya annak a fontos gyakorlati követelménynek, hogy a használat végett az ingatlanhoz hozzá erősített, de az ingatlantól állaguknak lényeges sérelme vagy számottevő értékcsökkenés nélkül elválasztható berendezések, például gépek, öntöző berendezések, iparvasutak stb., továbbá az ideiglenes birtoklás tartamára idegen telken létesített építmények is a felszerelésre szerzett ingójelzálogjog hatálya alá vonassanak. A 12. $'. és a 46. §-ban foglalt felhatalmazás gondoskodik arról, hogy az ilyen tárgyakra kiterjedő ingójelzálogjog az ingatlanra vagy haszonélvezetére szerzett jogokkal összeütközésbe ne kerüljön. A harmadik bekezdés szerint a felszerelést és az állatállományt csupán egyféleképen, t. i. vagy dologösszeségként vagy egyedenként lehet ingójelzálogul lekötni, s az egyik módon történt lekötés kizárja a másik mód alkalmazását. A jóhiszemű forgalom védelme és a hitelező biztonsága érdekében szükséges, hogy ez a szabály szigorúan alkalmazta ssék. Aki egyedenkint zálogosította el felszerelésének vagy állatállományának egy részét, az, ha utóbb egész felszerelését nagyobb kölcsön biztosítására kívánja felhasználni r hitelezőinek kielégítése állal megszüntetheti a korábbi jelzálogjogot. 24. §. E §. pontosabban körülíija azt, amit a 2. §. I. 2. pontja úgy fejez ki, hogy az ingójelzálogjog tárgya meghatározott függő termésnek — leendő terménye. A mezőgazdasági termelésben elfogadott hagyományos szabályok szükségtelenné teszik annak pontos törvényi meghatározását, hogy a függő termésből nyert termények milyen mértékű kikészítés után tekinthetők még mezőgazdasági terményeknek. 25. §. Tekintve, hogy magánjogunk általános szabálya szerint aki ingó dolgot mint anyagot jóhiszeműen a saját számára feldolgoz, az az értékében növekedett új dolog tulajdonát megszerzi, határozott szabályt kellett felállítani arra, hogy a feldolgozásra szánt nyersanyagra vagy félárukészletre szerzett jelzálogjog a készletből feldolgozás útján e'őállított készítményekre is kiterjed, ha a feldolgozást az elzálogosító végzi vagy végezteti. A hitelezőnek fokozott éberségére lesz szükség, hogy az ilyen anyag- és árukészlet a feldolgozás befejezése előtt az elzálogosító birtokából jóhiszemű harmadik személy birtokába ne kerüljön, mert az utóbbi értéknövelő feldolgozás útján tehermentes tulajdont szerezne. A feldolgozás befejezése után a javaslat a készítmények elkülönített kezelését rendeli. A második bekezdés rendelkezése abban az esetben nyer alkalmazást, ha az elzálogosító több oly készletből állította elő a készítményeket, amelyek külön-külön más-más hitelező javára voltak ingójelzálogjoggal terhelve. Ilyen esetben a javaslat a hitelezőknek az anyagérték szerinti kielégítését rendeli t mert méltánytalan volna, ha a készítmény előállításához csekély mértékben
