Képviselőházi irományok, 1927. III. kötet • 79-146. sz.
Irományszámok - 1927-79. Törvényjavaslat az ingójelzálogjogról
28 79. szám. § ainak indokolására. A 17. §. második bekezdése harmadik személyek jogát védi. 19. §. E. §. az ingójelzálogjog hatályosságának időtartamát általában három évben állapítja meg. A megszűnés természetesen hivatalból is figyelembe veendő, abszolút hatályú, A, külföldi törvényekhez hasonlóan azért kellett rövidebb határidőt megállapítani^ mert az ingójelzálogjog az ingóságok természeti tulajdonságaira tekintettel inkább-, rövid lejáratú hitelek biztosítására szolgál ós a nyilvánkönyvbe vetett bizalmat gyöngítené az, ha a könnyű romlásnak és elveszésnek kitett ingó dolgok hosszú ideig — elveszésük után is — létezőkként lennének feltüntetve az ingójelzálogkönyvben. Még rövidebb időtartamot állapít meg e §. második bekezdése a mezőgazdasági függő termésre szerzett ingójelzálogjog tekintetében,^ mert a mezőgazdaság körében a, függő termés egy óv alatt rendszerint betakarításra kerül, az évelő vetemények pedig az időjárás viszontagságai és a rovarkárok miatt könnyen elpusztulásnak vannak kitéve. A most említett okokból a javaslat a mezőgazdasági függő termésre szerzett ingó jelzálogjog egy évi hatályát szerződéssel sem engedi meghosszabbítani, viszont egyéb ingóságokra, valamint az erdőgazdasági függő termésre (V. ö. 2. §. indokolását) szerzett ingójelzálogjog hatálya meghosszabbítható, illetőleg ilyen dolgok elzálogosítása esetében a feJek a bejegyzés hatályosságának tartamát már a zálogszerződésben három évnél hosszabb időben állapíthatják meg. Ilyenformán az ingójelzálogjog a haszonbérlő óvadékát is pótolhatja. 3. Az ingójeUálogjoggal biztosított követelés. 20. §. A hitelkínálat versenyszabadsága a hitelfeltételek enyhítése irányában hat, ezért általános közgazdasági szempontból leghelyesebb volna az ingójelzáloggal biztosítható követelések körét korlátozatlanul hagyni. Figyelembe kell azonban venni, hogy most nálunk még ismeretlen új intézmény bevezetéséről van szó, amelynek sikere és egész jövő fennmaradása csak úgy remélhető, ha az ingójelzálogjog alapján engedélyezett hitelt tőkeerős és erkölcsi tekintetben kifogástalan hitelezők megszervezik. Az ingójelzálogjog ugyanis csak úgy nyújthat a hitelezőnek kellő biztonságot, ha a hitelező az elzálogosító birtokában hagyott zálogtárgy felett a javaslat 3?. és 33. §-a alapján maga is szorgos felügyeletet gyakorol. Ilyen felügyelet gyakorlására pedig csak nagyobb pénzintézetek képesek, amelyek e végből községenként megbízottakat jelölhetnek ki. Ez a megfontolás érvényesül az ingójelzálogjogot alkalmazó legtöbb külföldi államban is s ehhez képest pl. Franciaországban, Belgiumban, Svájcban, Romániában és újabban Svédországban ós Németországban is csupán egy vagy kevés pénzintézet foglalkozhatik ingójelzálogkölcsön nyújtásával. A javaslat az ingó jelzálogjoggal biztosítható követelések körének megállapításában szabadságot engedett érvényesülni egész addig a mértékig, amelynél az új intézmény sikere még veszélyeztetve nem látszik. Az .1. pont az ingójelzálogjogot alkalmazni jogosult hitelintézetek körét némileg korlátozza ugyan, de ezt a korlátozást jelentékenyen enyhíti az, hogy a korlátozás csak a zálogjog megalapításának idejére szól és az egyszer megalapított jelzálogjogos követelés utóbb bárkire átruházható. A 2. és a 3. pontban foglalt korlátozások azt a célt szolgálják, hogy az ingójelzálogjogot az 1. pontban nem említett hitelezők csak termelési hitel biztosítására alapíthassák meg.
