Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

28. szám. 85 irányuló saját kötelezettsége tekintetében megfelelő összeg visszatartásával fedezheti magát. Az üzemtulajdonossal közös háztartásban élo házastársának egyetemleges felelősségét kellően megokolja az a tény, hogy az üzem a közös háztartásban élő házastársak közös létfentartási alapját alkotja. Ez a rendelkezés megfelel a közadók kezeléséről szóló 1923: VII. t.-c. 81. §-ában foglalt rendelkezésnek is, amely szerint a közös háztartásban élő házastársak a terhükre kivetett általános kereseti adóért és az ez után járó pótlókokért és járulékokért egyetemleges kötelezettségben állanak. Már pedig a biztosítási járulók ugyancsak a keresethez fűződő köztartozási megterhelés. A csőd esetében való kielégítés tekintetében is eltér a javaslat az 1907: XIX. t.-c. 47. §-ában foglalt rendelkezéstől, még pedig annyiban, hogy a betegségi biztosítási járulékok és pótjárulékok kielégítési sorrendjét nem az 1881 : XVII. t.-c. 60. §-ának 1. pontjában, hanem 3. pontjában megjelölt első osztályú 'csődhitelezők sorrendjében biztosítja. A csődtörvény idézett §-ának 1. pontja ugyanis a közadós alkalmazottainak munkabére tekintetében állapítja meg az elsősorban való előnyös kielégítést, míg a 2. pont a közadósnak gyógyítási és temetési költségei, a 3. pont pedig az ^adók ós más közterhek tekintetében nyújt kielégítési elsőbbséget. A követelések jog- és szociálpolitikai helyes értékelésének az felel meg, hogy a járulékok az egyéb köztartozásokkal egy sorban, vagyis a 3. pontban foglaljanak helyet. A 28. §-hoz. E §. rendelkezése megfelel az 1907: XIX. t.-c. 28. §-ában foglalt rendelkezésnek. A 29. §-hoz. A betegségi biztosítási járulékok elévülését a javaslat az 1907 : XIX. t.-c. 46. §-ától eltérően szabályozza, amennyiben az elévülést az esedékességtől számított három év lejártával állapítja meg. Az 1907: XIX. t.'C. idézett §-a szerint e járulékok öt év alatt évülnek el, A javaslat indokoltnak tartja az elévülési határidő leszállítását, még pedig azért, mert tapasztalat szerint a behajtás megfelelő szorgalmazása ennyi idő alatt eredményre vezet. Eredménytelenség esetében pedig a követelés további nyilvántartása az ügykezelés felesleges megterhelését okozza. A javaslat azonban az idézett rendelkezés alól kivételt tesz azoknak járulékai tekintetében, akiket a munkásbiztosító intézetnél nem jelentettek be. (131. §.) Nehogy a magában is kihágást alkotó bejelentési mulasztás anyagi következményei alól az aránylag rövid elévülési határidő következtében a mulasztó kibújhasson, a javaslat ezeknek a járulékoknak elévülésére meghagyja az öt évi elévülési időt. A javaslat az elévülés megszakítását is szabályozza, még pedig akként, hogy a járulék behajtására irányuló intézkedés következtében az elévülési határidő újból kezdődik. Egyetemleges kötelezettség esetében az elévülés megszakítása valamennyi kötelezettre kihat. A 30. §-hoz. A tévesen befizetett vagy jogellenesen beszedett járulékok, illetve a túlfizetések visszatérítése tekintetében a javaslat átveszi a közadók kezeléséről szóló 1923: VII. t.-c. 83. §-ának rendelkezését. A 31. és 32. §-okhoz. A javaslat fentartja az 1907 : XIX. t.-c. 50. és 51. §-ában megállapított azt a segélyezési rendszert, amely szerint a törvény a segélyeknek csak alsó és felső határát állapítja meg és e határok , között az önkormányzatra hagyja, hogy alapszabályai útján a rendelkezésére álló anyagi eszközök mértékéhez képest maga határozza meg, hogy a biztosítottaknak mely segélyek járnak. Ennek az elvi álláspontnak fentartása mellett azonban a javaslat az 1907: XIX. t.-c. vonatkozó rendelkezéseivel szemben lényeges eltolódást mutat ama rendelkezések következtében.