Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

28. szám. 79 2. §-a állapítja meg és e joguk fentartását indokoltnak is látom, mert eltekintve attól, hogy a szülésznők keresete általában nem haladja meg a biztosítás szempontjából figyelembe jövő kereseti ágak jövedelmét, a munkásbiztosításnak, illetve a szülésznői támogatásra utalt biztosítottaknak fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy a szülésznők a biztosítás kedvezményeinek elérése reményében a munkásbiztosító intézettel szemben szerződéses kötelezettséget vállaljanak. 3. A magánnyugdíjasok önkéntes biztosítási jogosultsága a 8888/1922. M. E. számú rendelet 3. §-ában gyökerező és jelenleg is érvényben levő rendelkezés, amely kiegészíti a közszolgálati és ezekhez hasonló nyugdíjasoknak kötelező biztosítását. A 12. §-hoz. A javaslat 12. §-a fenntartja az 1907: XIX. t.-c.-nek azt a rendelkezését, amely szerint az önkéntes biztosítást mind az arra jogosultak maguk, mind pedig javukra az ő munkaadóik kérhetik. Egyébként e §. ugyancsak az 1907: XIX. t.-c. 7. §-ának megfelelően módot nyújt arra, hogy az önkéntes biztosítás joga az életkor és az egészségi állapot alapján "korlátoztassék. A javaslat ebben a kérdésben csak annyiban tér el az 1907 : XIX. t.-c.-tői, hogy a korlátok megállapítását rendeleti útra hagyja,, míg az 1907: XIX. t.-c. ezt az alapszabályoknak tartja fenn. Minthogy azonban az önkormányzat feladatköre az önkormányzat belső életének és a törvényes keretek között nyújtandó segélyezésnek és az ehhez igazodó teherviselésnek kérdésére irányul, ellenben az intézmény körén kívül álló egyének jogosultságának megállapítása törvényhozási vagy átvitt hatáskörben kormányfeladat, elvileg helyesebb a szóban lévő kórdós rendezését kormányrendeletre bízni. Egyébként a javaslat az önkéntes biztosításra irányadó bérhatár megállapítását is rendeleti útra hagyja, ugyanazokból az okokból, amelyeket a 3. §-hoz fűzött indokolás a biztosítási kötelezettségre irányadó bérhatár megállapításának rendeleti útra hagyása tekintetében felhoz. A 13. §-ho0. A javaslat az 1907 : XIX. t.-c. rendelkezéseiből (60. §.) átveszi az önkéntes továbbfizetóssel fenntartott biztosítás intézményét is. Módosítja azonban, illetve kiegészíti annak rendelkezését a 4.790/1917. M. E. számú rendelet 3. §-a alapján jelenleg is érvényben lévő azzal a rendelkezéssel, amely szerint e jogot csak az gyakorolhatja, aki a biztosítási kötelezettség megszűnését közvetlenül megelőző időszakon belül bizonyos meghatározott időn át biztosításra kötelezett volt. A javaslat a jelenleg érvényben lévő joggal egyezően meg akarja előzni az 1907 : XIX- t.-c. vonatkozó hiányos rendelkezése alapján adott azt a lehetőséget, hogy bárki, a legrövidebb ideig tartó kötelezettség alapján is, minden elfogadható helyes alap nélkül, önkéntes továbbfizetéssel megszerezhesse a biztosítás előnyeit olyan életviszonyok között, amelyekhez képest a biztosításra egyáltalán nem szorul rá. Nem jelent ez egyebet, mint azoknak a korlátozásoknak kijátszását, amelyeket a törvény az önkéntes biztosítás tekintetében felállít, amidőn ilyképen akár egy napi kötelezettség után is, életkor és egészségi állapot szempontjaitól függetlenül megszerezhető a biztosítási jogviszony. A javaslat további rendelkezése kizárja annak a lehetőségót is, hogy az önkéntes továbbfizetósi jogosultság feltételéül megállapított biztosítási kötelezettségi időtartamba beszámittassék az az idő, amelyen át a biztosítottat járulékfizetés kötelezettsége nem terhelte. Ily rendelkezés hiányában ugyanis a biztosított, a segélyezésnek jelenleg törvényesen megállapított jelentékeny időtartama mellett az önkéntes továbbfizet ési jogosultság feltételéül meg-