Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

80 28. szám. állapított egész időtartamot segélyezés állapotában tölthetné, ami az önkéntes továbbfizetésre vonatkozó korlátozást meghiúsítaná. A 14. §-hoz. Az önkéntes biztosítás hatálybalépése tekintetében a javaslat az 1907 : XIX. t.-c. 60. §-ának rendelkezésével szemben, amely az önkéntes biztosítás hatálybalépését a belépési nyilatkozat elfogadásának napjára teszi, a 4790/1917. M. E. számú rendelet 16. §-ában foglalt rendelkezést kívánja érvényre juttatni a végett, hogy betegeknek önkéntes tagokká való felvétele körül elkövethető visszaéléseknek elejét vegye. Ugyancsak a 4790/1917. M. E. számú rendelet 16. §-ának rendelkezését kívánja továbbra is fenntartani a javaslatnak az a rendelkezése, amely az önként továbbfizetéses biztosításnak hatálybalépéséhez megkívánja az esedékessé vált járulékok megelőző befizetését. Az önkéntes és az önként továbbfizetéses biztosítás hatályának megszűnésére vonatkozólag fenntartja a javaslat az 1907 : XIX. t.-c. 60. §-ának azt a rendelkezését, amely két járulékrészletnek ki nem fizetéséhez a biztosítás hatályának megszűnését fűzi következményül. Ellenben nem veszi át a javaslat a jelenlegi törvénynek azt a rendelkezését, amely az önkéntes biztosítás megszűnését állapítja meg arra az esetre, ha a biztosított a hazai területről eltávozik. Figyelemmel arra, hogy az önkéntes ós az önként továbbfizetéses biztosítás megszerzése bizonyos törvényes feltételektől függ, nem méltányos, hogy a külföldre távozás, még pedig bármily rövid tartamú is az, a biztosítás megszűnését vonja maga után. Mind a biztosítottnak, mind a munkás biztosító intézetnek érdekeit méltányosabban kielégíti az a rendelkezés, amely szerint a biztosító intézet a nem kötelezett tagot külföldön segélyezni nem tartozik ugyan, azonban a biztosítás ennek dacára egyébkénti jogszerű megszűnéséig fennállés a biztosított belföldön tartózkodó igényjogosult családtagjai a biztosítottnak külföldi tartózkodása alatt is megkapják a nekik járó segélyeket, a biztosítottnak visszatérése után pedig a biztosításból folyó Összes jogosítványok megnyílnak. A javaslat az önkéntes ós az önként továbbfizetéses biztosítás hatályának megszűnésére kiható újabb okot teremt azonban azzal, hogy az alapszabályszerű segélyek teljes igénybevételével a biztosítás hatályát megszűntnek nyilvánítja. Az 1907: XIX. t.-c. 64. §-a ugyanis a rokkantsági biztosítás terheinek a betegségi biztosításra való áthárulását azzal is kívánja elkerülni, hogy bizonyos időbeli korlátot szab a biztosítási kötelezettség alapján érvényesíthető segélyezési igények ismételt érvényesítésével szemben. Ellenben az önként biztosítottak segélyezésére vonatkozólag az 1907: XIX. t.-c. ily korlátokat nem létesített és így a törvény hézagán keresztül az Önként biztosítottak tulajdonképeni rokkantság esetében könnyebben kihasználhatják a betegségi biztosítást, mint maguk a biztosításra kötelezettek. Minthogy pedig ez a kötelező biztosításra alapított intézmény rendeltetésével alig volna összeegyeztethető, a javaslat az 1907: XIX. t.-c. 64. §-ában foglalt gondolatot kiegészíti azzal a rendelkezéssel, hogy az önként biztosított biztosításának hatálya megszűnjék, ha a biztosított az alap szabályszerű segélyt teljesen igénybe vette. E rendelkezés következtében ugyanis az ily biztosított újabb önkéntes tagságot csak az egyébkénti törvényes feltótelek esetében, vagyis megfelelő egészségi állapotának igazolása alapján szerezhet. Az 1907: XIX. t.-c. az önként továbbfizetéses biztosítás fenntartását időbeli határral nem korlátozza, Ezzel szemben a 4.790/1917. M. E. számú rendelet 4. §-a azoknak önként továbbfizetéses biztosítását, akik biztosításra kötelezett foglalkozásukból kilépve, más foglalkozásba nem léptek, legfeljebb egy év tartamára korlátozta. A javaslat ezt a rendelkezést általában az ön-