Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

138 28. szám. A 4.790/1917. M. E. számú rendelet (10. §.) a balesetelhárítást két irányban fejlesztette. Egyfelől ugyanis feljogosította az Országos Munkásbiztosító Pénztárt és a kerületi munkásbiztosító, valamint a magánegyesületi betegsegélyzö pénztárakat, hogy saját közegeik megállapításai alapján is előterjesztést tehessenek egészségügyi óvórendszabályok elrendelése iránt, másfelől pedig kötelezte a munkásvédelmi hatóságokat, hogy az óvórendszabályok tekintetében elkövetett mulasztásokról az illetékes pénztárt értesítsék. Ezeket a rendelkezéseket az idézett rendelet kiegészítette és hatályosabbá tette azzal, hogy az egészségi óvórendszabályok tekintetében mulasztást elkövető munkaadók ellen betegségi biztosítási pótjárulék kiszabására nyújtott jogalapot. A betegségi biztosítási pótjárulékokra vonatkozó rendelkezést a javaslat 26. §-ába átvettem, a balesetelhárító rendszabályok tekintetében elkövetett mulasztásokra vonatkozólag pedig a javaslat 184. §-ában tettem meg az 1907: XIX. t.-c. 184. §-a első bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelő intézkedéseket, amelyek szerint ily mulasztás megállapítása esetében az üzem a veszélyességi táblázat magasabb veszélyességi osztályába sorozható, ha pedig az üzem legmagasabb veszélyességi osztályba tartozik, arányszáma a legmagasabb osztály veszélyességi arányszámának kétszereséig emelhető. Annak a ténynek elismerésével azonban, hogy az eddig érvényben volt szabályok nem nyújtottak kellő módot a balesetelhárítás sikeres kifejlesztésére, szükségesnek láttam, hogy a munkásbiztosító intézetnek fokozott lehetőséget nyújtsak a biztosítás iparegészségügyi és balesetelhárító eredményeinek hathatósabb előmozdítására. Ebben a tekintetben azonban másfelől igyekeztem elkerülni annak lehetőségét, hogy a munkásbiztosítási szervek és a munkásvédelmi szakhatóságok között a rendelkezésekből kifolyólag összeütközések keletkezzenek. E végett az Országos Munkásbiztosító Intézetnek saját munkaadótagjaival szemben közvetlenül, vagyis hatósági beavatkozás nélkül érvényesíthető jogot adtam arra (145. §.), hogy tőlük egyenkint külön-külön záros határidő kitűzésével bizonyos balesetelhárító vagy egészségvédő rendszabályok vagy készülékek alkalmazását kívánhassa, mulasztás esetében pedig az üzemet a fokozott veszélyesség ismérvei szerint, a közepesnél magasabb arányszámmal sorozhassa be. Ebben az esetben az üzemtulajdonos csak a besorozó határozat ellen irányuló fellebbezéssel (1921: XXXI. t.-c, 17. §.) kereshet orvoslást. A javaslat az ily képen fokozott járulékfizetéssel hatályosított balesetelhárítás előmozdítása végett kiépíti a 4.790/1917. M. E. számú rendelet 10. §-ában megállapított közvetlen ellenőrzési jogot is, amidőn az Országos Muokásbiztosító Intézetet feljogosítja, hogy a biztosításra kötelezett és nála biztosított üzemeket ellenőrizze abban a tekintetben, hogy az azokban foglalkozó biztosítottak egészségének megvédése, úgyszintén a balesetek ós a foglalkozási különleges betegségek elhárítása végett szükséges rendszabályok és készülékek alkalmazást nyertek-e. Ezzel kapcsolatban feljogosítom a Országos Munkásbiztosító Intézetet arra is, hogy az ellenőrzést helyszíni vizsgálatok útján, vagyis saját közegeinek eljárásával foganatosítsa. Egyebekben a balesetelhárító és egészségi rendszabályok megállapítása tekintetében továbbra is érvényben marad a munkásvédelmi hatóságok rendelkezési jogköre (181. ós 182. §.), úgyszintén az Országos Munkásbiztosító Intézetnek az a joga, hogy ily rendszabályok megállapítását, illetve megfelelő készülékek alkalmazásának elrendelését az illetékes hatóságnál kérelmezhesse. A javaslat ezeket a rendelkezéseket kiegészíti az Országos Munkásbiztosító Intézet részére biztosított fellebbezés jogával, amelynek gyakorlása, úgyszintén a netán tett rendelkezés foganatosításának ellenőrzése végett a munkásvédelmi