Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

28. szám. 139 hatóság minden esetben köteles határozatát az Országos Munkásbiztosító Intézettel közölni. A javaslat az elrendelt egészségi és balesetelhárító rendszabályok és a megfelelő figyelmeztetések kifüggesztése tárgyában az 1907 : XIX. t.-c. 185. §-ának megfelelő rendelkezéseket foglal magában. Az egészségi és balesetelhárító rendszabályok és készülékek alkalmazásának további hatályos biztosítékát állapítja meg a javaslat 185. és 186. §-a, amelyek közül az előbbi az 1907: XIX. t.-c. 68. §. harmadik bekezdésének, az utóbbi pedig a 81. §. második bekezdésének rendelkezéseit fenntartva, a munkaadót kártérítésre kötelezi az Országos Munkásbiztosító Intézet javára, ha a betegség, illetve a baleset a hatóság által elrendelt egészségi vagy balesetelhárító rendszabály elmulasztásának következménye, még pedig akár az üzemtulajdonos, akár az ő felelősségére eljáró megbízottja követte el a mulasztást. Nem vettem át az 1907: XIX. t.-c. 68. §-a harmadik bekezdésének és 81. §-a második bekezdésének azt a rendelkezését, amely szerint a kártérítési kötelezettség kizárólag a megbízottat terheli, ha a mulasztást rendes munkakörében a munkaadó utasítása ellenére követte el. A munkaadó ugyanis kártérítés tekintetében minden esetben felelős a rendes munkakörében eljáró alkalmazottjáért és jogosan nem hívatkozhatik ellenkező utasításra, mert az általa alkalmazott megbízott személyének megválasztásával járó következményeket (culpa in eligendo) viselni tartozik. Önként érthető, hogy a muukaadó felelőssége mellett az utasítása ellenére eljáró alkalmazottjának egyetemleges kötelezettsége is fennáll. Ugyanezek az elvek nyernek alkalmazást a munkaadó vagy megbízottja által szándékosan okozott betegségek és balesetek tekintetében is. A szóban lévő követelések elévülési idejét az 1907: XIX. t.-c. 68. §-a utolsó bekezdésének és 81. §-a utolsó bekezdésének rendelkezésével szemben két év helyett egy esztendőben állapítottam meg, mert az Országos Munkásbiztosító Intézetnek ennyi idő alatt módjában van kártérítési igényét előterjeszteni ós nem látszik helyesnek, hogy az egyes munkaadók kártérítési felelősségük tekintetében ezentúl is bizonytalanságban hagyassanak. Az iparegészségügy és a balesetelhárítás célját szolgálják közvetve azok a rendelkezések is, amelyek a biztosítottaknak nyújtanak kártérítési igényt a hatóság által előírt rendszabályokat megsértő munkaadóik ellen. Erre vonatkozólag a 90. §-hoz fűzött indokolás nyújt magyarázatot. Végül figyelemmel arra, hogy az üzemek egy része nem az Országos Munkásbiztosító Intézet, hanem a Budapesti Kereskedelmi Betegsegélyző Intézet körében van biztosítva és így az előbb megjelölt intézet az utóbb említett intézetnél biztosított egyes üzemek egészségügyi berendezéseire befolyást nem gyakorolhat, a javaslat a betegségi biztosítással kapcsolatban az utóbbi intézetet a nála biztosított üzemek tekintetében felruházza az egyébként az Országos Munkásbiztosító Intézetet megillető jogkörrel. A 188—192. §<okho0. Az állami felügyelet szervezése és gyakorlása tekintetében általában átvettem az 1907: XIX. t.-c. 173—175. §-aiban foglalt rendelkezéseket. Az Állami Munkásbiztosítási Hivatal helyett azonban, amelynek felügyeleti hatásköre az 5.604/1919. M. E. számú, illetve a 6.383/1919. M. E. számú rendelet értelmében a népjóléti ós munkaügyi miniszterre szállt át és amely hivatal bírói hatáskörének az 1921: XXXI. t.-c. alapján a Munkásbiztosítási Felsőbíróságra történt átszállása következtében hatáskör hiányában megszűnt, a javaslatban megjelölt munkásbiztosító intézetek ós pénztárak 18'