Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.
Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról
28. szám. 137 kilép és más' bánya szolgálatába lép, a nyugbérpénztárnál szerzett összes jogait, sőt rendszerint még saját befizetéseit is elveszti, és a nyugbérjogosultságra beszámítás alá eső szolgálati időt új munkaadójánál újból kell megkezdenie. Kétségtelen tehát, hogy e bajokon, amelyek a bányamunkásság körében érthető elégedetlenség okozói, elsősorban a bányamunkások nyugbérbiztosításának országos szervezésével kell sürgősen segíteni, nehogy a szolgálati hely változása továbbra is jogfosztó hatással legyen. E szervezés keretében kell majd gondoskodni arról is, hogy a nyugbérek a mai viszonyok szerint indokolt mértéket elérjék. Egészségügyi és balesetelhárító rendszabályok, állami felügyelet és egyéb vegyes rendelkezések. A 180—187. §-okhoz. A javaslat elkészítésénél nagy súlyt helyeztem arra, hogy a munkásbiztosításnak az iparegészségügyet és a balesetelhárítást szolgáló preventív kihatása lehetőleg tökéletesen érvényesüljön. Azok az an} T agi áldozatok ugyanis, amelyeket a munkásbiztosítás ily megelőző jellegű rendelkezésekkel és megfelelő készülékek alkalmazásával hárít a termelésre, busásan megtérülnek azokban a megtakarításokban, amelyek a betegségi segélyek és a baleseti kártalanítások költségének csökkenésében jelentkeznek. E mellett a termelésnek és ezen keresztül a nép összeségének számokban ki sem fejezhető előnye származik az épségében fenntartott emberi munkaerő nagy tömegében. Sajnálattal kell megállapítani, hogy az iparegészségügy és a balesetelhárítás terén munkásbiztosításutik eddig nem fejtette ki a kívánatos működést és az eredménytelenség annál elszomorítóbb, mert Németország kötelező munkásbiztosítását az iparegószségügy és a balesetelhárítás, valamint általában a szociálhygiene terén óriási eredményekkel tudta értékesíteni. Munkásbiztosításunk eddigi működésének egyik legnagyobb hiányosságát éppen a prevenció gyakorlásának elmulasztásában látom ós a javaslat útján szervezeti és eljárási rendelkezésekkel kívánom a munkásbiztosítás eme nagyjelentőségű feladatának az eddiginél hatályosabb érvényesülését biztosítani. Ehhez most már annál nagyobb érdek is fűződik, mert a foglalkozási különleges betegségeknek a balesetbiztosításba történt bevonásával (71. §.) a teherviselő érdekeltségnek is szolgálatot teszünk azzal, ha az iparegészségügy követelményeinek fokozottabb kielégítése útján módot nyújtunk arra, hogy a foglalkozási különleges betegségek lehetőleg megelőztessenek és az ezekből származó kártalanítási teher a legkisebb mórtékre leszállíttassék. Az 1907; XIX. t.-c. (183. §.) a balesetbiztosításra kötelezett üzemek balesetelhárítási ellenőrzését általában az iparfelügyelőkre, illetve a munkásvédelmi jogkörben is eljáró egyéb szakhatóságokra (vasúti ós hajózási főfelügyelőség, bányakapitányságok, dohányjövedóki szakközegek, postaigazgatás, vízépítési kerületi felügyelők, folyammérnöki és kultúrmérnöki hivatalok) bízta. Az idézett törvény az Országos Munkásbiztosító Pénztárt, illetve a kerületi munkásbiztosító pénztárakat csak arra jogosította, hogy az említett hatóságokat egyes esetekből kifolyólag egyes üzemek külön megszemlélése és megfelelő intézkedések alkalmazása iránt megkereshessék, még pedig mind a balesetelhárítás, mind az ipari egészségügy szempontjából. E vizsgálatok alapján is a munkásbiztosító pénztár, minden rendelkezési jog hiányában, a szükséges intézkedések megtételét az illetékes hatóságoktól kérelmezhette. Kêpv. iromány. 1927—1932. II. kötet. 18
