Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.
Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról
136 2S. szám. indoka az, hogy a bányamunkások lehetőleg megtartassanak a bányamunka számára és ne tekintsék ezt a mezőgazdasági munka mellett időközönkint immel-ámmal folytatott mellékfoglalkozásnak. A betegségi biztosítást és a rokkantsági és nyugbérbiztosítást megkülönböztető szempontok helyes érvényesítése végett a javaslat kötelezően előírja, hogy a bányatárspénztárak a két biztosítási ág jövedelméről és költségéről elkülönített számadást vezessenek és vagyonukat ós bevételeiket kizárólag az illető biztosítási ág céljaira használják. A zárszámadási hiányok fedezésére vonatkozólag a vállalati pénztárak megfelelő eljárása nem nyerhet alkalmazást, figyelemmel arra, hogy a vállalati pénztár az Országos Munkásbiztosító Intézet javára ós terhére gyakorolja ügyvitelét, míg ellenben a bányatárspénztárak külön-külön önálló gazdálkodást folytatnak. Ehhez képest a bányatárspónztár a zárszámadás esetleges hiányának fedezéséről vagy a segélyeknek a törvényes (31. §.) minimális mértékig való leszállításával vagy a járulékok megfelelő emelésével gondoskodik. Ebben az esetben azonban, a hiány fedezésének feltétlen szükségességére tekintettel, a járulékok általában megállapított törvényes maximális határa (20. §.) figyelmen kívül marad. A bányatárspénztárak különállásából következik, hogy betegségi biztosítási ágazatuk feloszlatása esetére a vállalati pénztárakra megállapított rendelkezések nem nyerhetnek alkalmazást. A feloszlatott bányatárspénztárak betegségi biztosítási vagyona tehát nem válik közvetlenül és elsősorban az Országos Munkásbiztosító Intézet tulajdonává, hanem azt kezelés céljából annak a kerületi pénztárnak vagy annak a bányatárspónztárnak kell átadni, amely a feloszlatott társpénztárhoz tartozó üzemek biztosításra kötelezett munkavállalóinak betegségi biztosítását folytatja. Mindkét esetben azonban a vagyont a feloszlatott társpénztárhoz tartozó üzemek betegségi biztosításra kötelezett munkavállalóinak betegség esetében való kiegészítő segélyezésére kell fordítani E rendelkezések szerint tehát a feloszlatott társpónztár vagyona az eset körülményeihez képest, figyelemmel arra, hogy a kerületi pénztáraknak vagyonjogi alanyisága nincs, az Országos Munkásbiztosító Intézet tulajdonába, ellenkező esetben pedig valamely más társpénztár tulajdonába, de mindkét esetben a feloszlatott társpénztár önkormányzata által meghatározott rendeltetéssel megy át. Bár e törvény általában a betegségi és a baleseti kötelező biztosítást kívánja rendezni, nem hagyhatja figyelmen kívül azt az állapotot sem, amelybe a bányamunkásság nyugbérbiztosítása az idők folyamán jutott. E kötelezően megállapított nyugbórbiztosítás ugyanis a gyakorlatban úgyszólván teljesen hatálytalanná válik annak következtében, hogy mindegyik társpénztár külön-külön, Önállóan látja el a nyugbérbiztosítás feladatait. Ez a rendszer már magában is ellenkezik az ily biztosítás észszerű követelményeivel, mert egy-egy társpénztár taglétszámának csekélysége úgyszólván kizárja annak lehetőségét, hogy a nyugbérbiztosítás ily szűk körben a kellő szolgáltatásokra megalapozottan végezhesse működését. Ebből következik, hogy az egyes társpénztárak szolgáltatásai távolról sem ütik meg a szükséges mértéket és szolgáltatásaiknak ez az elmaradása a mindenkor tapasztaltnál is érzékenyebben jelentkezik a jelenlegi nehéz gazdasági viszonyok, a súlyosan leszállt pénzérték következtében. Ehhez járul, hogy eme csekély szolgáltatások sincsenek kellően biztosítva annak következtében, hogy a társpénztárak egymástól teljesen különállnak és közöttük viszonossági kapcsolat nincs. Ennek következtében ugyanis az a biztosított, aki a szolgálati viszonyból
