Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

28 szám. 135 Ami különösen a Budapesti Kereskedelmi Intézetet illeti, ennek szervezetét az Országos Munkásbiztosító Intézet szervezetének megfelelő módon kívánom átalakítani, amennyiben a biztosításra kötelezettek és munkaadóik önkormányzati egyenlő jogosultsága mellett egyfelől az intézet elnökét és a szükséges számú alelnökeit a minisztérium kinevezésének tartom fenn, másfelől pedig az összes alkalmazottak államosítását kívánom érvényesíteni. Azok a szempontok ugyanis, amelyek az Országos Munkásbiztosító Intézet tekintetében az itt említett rendelkezések létesítését indokolják, ugyanúgy érvényesülnek a Budapesti Kereskedelmi Betegsegélyző Intézet tekintetében is. Figyelemmel arra, hogy a szóban levő intézet eddigi magánegyesületi jellegének megszüntetésével, a javaslat szerint a budapesti és környékbeli kereskedelmi alkalmazottak és magántisztviselők kötelező betegségi biztosító intézetévé válik, az önkormányzatnak az Országos Munkásbiztosító Intézethez képest messzebbmenő szabadságát fenntartani nem volna indokolt. Ehhez fűződik az a következmény is, amely szerint a Budapesti Kereskedelmi Testületnek az önkormányzatban eddig gyakorolt előjogait, amelyeknek a magánegyesületben helye lehetett, de amelyek a kötelező intézmény jellegével nem egyeztethetők össze, a "javaslat megszünteti. Ezzel azonban a javaslat nem kívánja érinteni a Budapesti Kereskedelmi Testületnek az említett intézet kezelésében levő kórházi alap vagy on tekintetében megillető jogait. E jogok terjedelme és gyakorlásának módja tekintetében a részleges rendezést az alapszabálynak kell tartalmaznia. Bár kétségtelen, hogy e rendelkezéssel a Budapesti Kereskedelmi Testület önkormányzati befolyása korlátozást szenved, másfelől a kereskedelmi összérdekeltség szempontjából fontosabbnak tartom a javaslat ama kitűzött céljának megvalósítását, hogy a kereskedelmi jellegű biztosítottak Budapesten ós környékén általában ennek az intézetnek keretében tömörittessenek és így lehetővé tétessék az, hogy ez az osztály társadalmi színvonalának és a gazdasági helyzetéből folyó igényeinek megfelelő, ezekhez közelebbről simuló módon nyerje biztosítási érdekeinek kielégítését. Ez a törekvés hozta létre és tartotta fenn az ismételt törvényhozási reformokon keresztül a budapesti kereskedelmi betegsegélyző pénztárt és ennek az iránynak észszerű továbbfejlesztése az, ha most már az intézményt magánegyesületi jellegéből kiemelve, kötelező jellegűvé tesszük. Ez annál indokoltabb, mért a budapesti kerületi pénztár, amelynek taglótszámából a szóban levő intézet tagjait kiemeljük, 1921. évben 251.000-nyi átlagos taglétszámmal bírt és így a szóban levő elemnek e pénztár keretéből való kiemelése ott érzékeny veszteséget nem jelent, sőt a túlnagy taglétszámmal járó hátrányok csökkentésére alkalmas. A 174—179. §-okho2. A bányatárspénztárak betegségi biztosítási feladatköre szempontjából a javaslat általában fenntartja az 1.758/1922. M. E. számú és az ehhez fűződő további rendeletekben megalapított jelenlegi jogi helyzetet. Ehhez képest a bányatárspénztár általában vállalati pénztár jellegével bír, azzal az eltéréssel, hogy felállításához kétszáz biztosításra kötelezett tag is elég. Az általános szabályokkal szemben különleges rendelkezést tartalmaz a javaslat az önkéntes továbbfizetéses biztosítás tekintetében, amelyet a javaslat az általános feltételek esetében is csak annak enged meg, aki a munkaviszonyból azért lép ki, mert orvosi megállapítás szerint egészségi állapota következtében foglalkozását addigi munkakörében nem folytathatja. Még ebben az esetben sem tarthatja fenn azonban önkéntes biztosítással tagságát az, aki mezőgazdasági munkával keresetszerűen foglalkozik. E rendelkezésnek