Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

no 28. szám. balesetbiztosításukat az igazságügyminiszter a népjóléti és a munkaügyi miniszterrel egyetértve rendelettel szabályozza. E szabályozásnak azonban a javaslat korlátot szab azzal a rendelkezéssel, amely szerint a biztosítottaknak e törvényen alapuló kártalanítási igényeit a rendelet nem csorbíthatja. A betegségi biztosításban irányadó egyenlő teherviselés elvénél és a munkaadóknak a munkásbiztosítás üzleti lebonyolításában, való köteles közreműködésénél fogva a javaslat a biztosításra kötelezettek munkaadóit is az intézet tagjaihoz sorolja, akik az önkormányzatban az ebből folyó jogokat gyakorolják. A 95. §-hm. A javaslat megállapítja a munkásbiztosító intézetek jogi jellegét. E meghatározás szermt az intézetek, testületek, vagyis törvénnyel létesített személyi összességek. Ezek tehát, mint jogi személyek, jogokat szerezhetnek és kötelezettségeket vállalhatnak és jogszerűen kijelölt életműködésükben akarati elhatározásuk megalkotására és nyilvánítására hivatott szerveik útján cselekszenek. Ezek szerint a szóban lévő intézetek önmagukból alkotott és különböző feladatok teljesítésére hivatott szervekkel rendelkeznek, vagyis Önkormányzati alapon működnek. A javaslat a szóban lévő rendelkezésével véget vet ama kételynek, amely az Országos Munkásbiztosító Pénztár és helyi szerveinek személyisége tekintetében az 1907: XIX. t.-c. 116. és 132. §-ának rendelkezései következtében fennáll. Az előbb idézett §. az Országos Munkásbiztosító Pénztár jogi személyiségét állapítja meg azzal a hozzáadással, hogy mint ilyen, kötelezettségeket vállalhat és jogokat szerezhet. Az utóbbi idézett §. pedig a kerületi munkásbiztosító pénztár tekintetében állapítja meg azt, hogy kötelezettségeket vállalhat és jogokat szerezhet, anélkül, hogy jogi személyisége tekintetében nyilatkoznék. A javaslat a jogi személyiség minőségével és az ebből folyó tulajdonságokkal csak az Országos Munkásbiztosító Pénztárt és a már felsorolt külön betegsególyző intézeteket ruházza fel, ellenben a kerületi és a vállalati pénztáraknak jogi személyiséget nem ad. Ebből következik, hogy ezek maguk számára jogot nem szerezhetnek és saját terhükre kötelezettségeket nem vállalhatnak és hogy e pénztárak jövőben az egységes Országos Munkásbiztosító Intézetnek a szó valódi értelmében helyi szervei, amelyek a jogok szerzésében és a kötelezettségek vállalásában kizárólag a törvény és az alapszabály által reájuk ruházott hatáskörben, az Országos Munkásbiztosító Intézet nevében, annak javára és terhére intézkednek. Ezzel véget ér a szóban levő kérdésben fennálló jogbizonytalanság, amelyet tizenöt év joggyakorlata sem tudott teljesen megszüntetni. A javaslat fentartja az 1907 : XIX. t.-cikken végigvonuló azt az alapelvet, amely szerint az önkormányzatban a, biztosításra kötelezettek és a munkaadók egyenlő számban vesznek részt. Ezt az elvet a javaslat kiterjeszti az általa létesített új intézményekre is. Az Országos Munkásbiztosító Intézet képviseletét a javaslat az 1907: XIX. t.-c. 116. és 132. §-a szerint, illetve a vállalati pénztárak tekintetében az idézett törvény 153. §-ának megfelelő alkalmazásával rendezi, a külön betegsegélyző intézetek képviseletének megállapítását pedig alapszabályaikra hagyja. A 96. §-ho3. A javaslat az önkéntes biztosítást általában csak az Országos Munkásbiztosító Intézetnél és a Budapesti Kereskedelmi Intézetnél engedi meg, más intézeteknél pedig csak abban az esetben, ha alapszabályaik megfelelő rendelkezést tartalmaznak. Annak következtében ugyanis, hogy a külön betegsegélyző intzetek aránylag egy-egy szűkebb és különleges viszonyokra