Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

28. szám. Í07 E jog kellő biztosítása érdekében a javaslat az érdekelteknek a büntetőbírósági ítélet ellen fellebbviteli jogot ad. A javaslat a szóban lévő rendelkezéssel kapcsolatban nemcsak a biztosítottak munkaadóit, hanem azokat a munkaadókat is mentesíti a kártalanítási kötelezettséget meghaladó, kártérítéstől, akiknek balesetbiztosítási kötelezettsége szünetel (59. §.). E rendelkezés azt jelenti, hogy az ily munkaadók (állam, törvényhatóság, község, stb. és a közforgalmú vasúti és gőzhajózási vállalatok) abban az esetben, ha üzemi balesetet szenvedett munkavállalóik kárának megtérítésére a jelen törvényben megállapított mértékben szabályzattal kötelezik magukat, a biztosítási kártérítést meghaladó kár megtérítésére szintén csak abban az esetben kötelesek, ha a balesetet ők vagy megbízottjuk szándékosan, vagy a hatóság által előírt védelmi szabályok megsértésével követték el. Minthogy pedig a javaslat az 1907: XIX. t.-c. 10. §. harmadik bekezdésében foglalt rendelkezést nem tartalmaz, a felelősségnek ez a korlátolt mértéke vonatkozik a közforgalmú vasutakra is saját munkavállalóikkal szemben. A javaslat kételyek eloszlatása céljából kifejezett rendelkezést tartalmaz abban a tekintetben, miszerint rendelkezéseivel a biztosított munkavállalóknak baleset vagy foglalkozási különleges betegség alapján harmadik személyekkel szemben fennálló kártérítési követelését nem érinti. E harmadik személyek kártérítési kötelezettsége pedig független attól, hogy üzemük balesetbiztosításra kötelezett és hogy a velük szemben munkavállalói viszonyban nem álló biztosított az ő balesetét ily üzemben vagy ezzel Összefüggésben szenvedte. A javaslat ugyanis abból az elvből indul ki, hogy a baleseti kötelező biztosítás a munkaadókat kizárólag saját munkavállalóik üzemi baleseti kártérítési követelésével szemben mentesíti, a törvényes korlátok között, a felelősségtől, harmadik személyek baleseti kára azonban a magánjog általános szabályai értelmében való kártérítésre kötelez, tekintet nélkül arra, hogy azok valamely más üzem szempontjából biztosításra kötelezettek-e. Felmerült az a gondolat is, vájjon nem jogos-e az az álláspont, hogy a munkaadó biztosítás útján csak addig a határig mentesíttessék a kártérítés kötelezettsége alól, amely határig a biztosított munkabére a kártalanításnál figyelembe vétetik (62.•'§.). Ebben á tekintetben azonban, bár alapjában jogos1 nak látszik, hogy a biztosítás az egyes munkaadók szavatossági kötelezettségét csak a figyelembe vehető bérhatár mértékéig vállalja át, mégsem határozhattam el magam arra, hogy a munkaadók kártérítési kötelezettségét a beszámítható bér határát meghaladó bérre a magánjog szabályainak megfelelő mórtékben érvényesíteni engedjem. Attól kell ugyanis tartani, hogy ezen a megnyitott ajtón keresztül beözönlenének azok a sok esetben alaptalan követelések, amelyeknek zaklatásaival szemben a munkaadóknak már az 1907: XIX. t.-c. 82. és 83. §-a védelmet nyújtani kívánt. A 91. §-hoz. A baleseti kártalanítási követelések elidegenítése tekintetében a javaslat az 1907 : XIX. t.-c. 97. §-ának megfelelő rendelkezéseket tartalmaz. Biztosítási szervezet. A 92. §>hoz. A javaslat az 1907 :XIX. t.-c-ben (98. §.) a betegségi és a baleseti kötelező biztosítás feladatainak ellátására létesített Országos Munkásbetegsególyző és Balesetbiztosító Pénztárt, amely az 6.400/1919. M. E. számú rendelet alapján Országos Munkásbiztosító Pénztár néven működik, 14*