Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.
Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról
108 28. szám. mint Országos Munkásbiztosító Intézetet, feladatainak részint a központban, részint helyi szervei útján leendő teljesítésével továbbra is fentartja. Az intézet helyi szerveiként a javaslat szerint a kerületi és a vállalati pénztárak működnek, amelyek az 1907: XIX t.-c-ben létesített kerületi munkásbiztosító pénztárak és vállalati betegsegélyzó pénztárak helyébe lépnek. Az Országos Munkásbiztosító Intézet keretén kívül továbbra fenmaradnak az 1907: XIX. t.-c. (154,, 155. §.) szerint is önállóan működő dohánygyári betegsegélyzó pénztárak és a bányatárspénztárak, úgyszintén a Ferencz József kereskedelmi kórház budapesti kereskedelmi betegápoló egylet magánegyesületi betegsegélyzó pénztára, amelyet a javaslat Budapesti Kereskedelmi Betegsegélyzó Intézet néven átszervez. Az előrebocsátottakban felsorolt és már az 1907: XIX. t.-c.-ben gyökerező önálló munkásbiztosító intézetekhez sorakoznak azok, amelyek részint az állami és az egyéb közszolgálati, valamint az ezekkel rokon alkalmazottakra kiterjesztett biztosítási kötelezettségnek, részint pedig annak köszönik keletkezésüket, hogy a javaslat az Országos Munkásbiztosító Pénztár keretéből való kiemelésüket és az Országos Munkásbiztosító Pénztár helyi szerveiből önálló intézetekké való átszervezésüket szükségesnek látja. Merőben új intézetek az állami és az egyéb közszolgálati, valamint az 1. §. 16. és 17. pontjában megjelölt alkalmazottak betegsegélyzó intézetei, úgyszintén a magyar királyi posta, távirda és távbeszélő betegsegélyzó intézete. Ellenben jelenleg is fennálló és a javaslat szerint önáüósíttatni tervezett intézetek a magyar királyi államvasutak betegsegélyzó intézete, a közforgalmú vasutak betegsegélyzó intézetei és a magyar hajózási betegsegélyzó intézet, amelyek ezidőszerint valamennyien mint az Országos Munkásbiztosító Pénztár helyi szervei állnak fenn és működnek. Bár elismerem, hogy általános biztosítási érdekből célszerűbb volna az összes biztosításra kötelezetteknek egységes intézetben való összefoglalása, mégis kénytélen voltam bizonyos nyomatékos szempontokat eléggé súlyosaknak elismerni arra, hogy a biztosítási okokból kívánatosabbnak látszó egységet néhány vonatkozásban megbontsam. Ami különösen az állami és az egyéb közszolgálati alkalmazottakat illeti, ezeknek az általános betegségi biztosítás keretébe való beillesztése célszeiűtlennek mutatkozik, egyfelől a közszolgálatban mellőzhetlen fegyelmi érdekek miatt, amelyek megóvása végett kerülni óhajtom a közszolgálati alkalmazottak összességének oly szóleskörű önkormányzatba való bevonását, mint amelynek elvén az általános munkásbiztositást szükségképen felépítenem kellett. E mellett számolni kell azokkal a nehézségekkel is, amelyekkel az egységes szervezet a szóban levő társadalmi osztályok elütő segélyezési igényei következtében járna. A közszolgálati alkalmazottak ugyanis betegség esetében általában illetményeik élvezetében megmaradnak és így a táppénzsegélynek reájuk vonatkozólag alárendelt jelentősége van. A biztosítottak többi csoportjánál ellenben a betegség esetében elvesztett kereset pótlására hivatott táppénz kiszolgáltatása az intézet feladatainak és terheinek jelentékeny részét alkotja. A közszolgálati alkalmazottak segélyezési igénye a gyógykezelési szolgáltatásoknak minél tökéletesebb és bizonyos méttékig magasabb rendű kielégítésében csúcsosodik ki. Mindezekre tekintettel a közszolgálati ós az ezekhez közelálló alkalmazottak betegségi biztosításának ellátására célszerűbbnek tartom az ő különleges igényeik kielégítésére berendezett ós az igények egyneműsége következtében a terheket is egyenletesebben megosztó intézmények létesítését.
