Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.
Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról
102 28. szám. A 72. §-ho2. A javaslat a testi sérülés esetében járó kártalanítást általában az 1907 : XIX. t.-c. 70. §ában foglalt rendelkezések fentartásával rendezi. Az eltérések a következők : 1. A javaslat a betegségi biztosítás terhére tíz héten át adott táppénzsegélyt ezen az időn túl is folytatólag megállapítja arra az esetre, ha a sérült gyógykezelése tíz hét alatt nem nyert befejezést. Elfogadva ugyanis az 5.400/1919. M. E. számú rendelet 15. §-ának rendelkezését, én sem tartom indokoltnak, hogy a gyógykezelésre szoruló beteg ellátásában különbség tétessék aszerint, hogy betegsége baleseti vagy más eredetű-e? Ebből az álláspontból folyik, hogy a baleseti sérülés következtében a betegnek gyógykezelése tartamára és a gyógykezelés befejezéséig folytatólag tíz héten túl is táppénzsegélyt kell adni, bár ennek költsége tíz héten túl a balesetbiztosítás számláját terheli. Az 1907: XIX, t,-c. 70. §. első bekezdésének 2. pontjában foglalt rendelkezéstől eltórőleg tehát a járadék nem a 11. héttől, hanem a gyógykezelés befejezésétől kezdve jár, még pedig tekintet nélkül arra, hogy a gyógykezelés tíz héten belül vagy azt követőleg nyert-e befejezést. E rendelkezésnek nemcsak az említett egyenlő elbánás elvéhez, hanem a gyakorlati célszerűséghez képest is helyes alapja van, mert a baleset következményei rendszerint csak bizonyos idő multával alakulnak ki ós így az egyenletes segélyezést biztosító táppénz folyósítása következtében feleslegessé válik az 5.400/1919. M. E. számú rendelet hatályba lépéséig tapasztalt az a visszás eljárás, amely szerint az állapot végleges kialakulásáig a sérült járadékát únos-untalan módosítani, ezzel az ügyvitelt terhelni, a sérültet pedig ingerelni kellett, okot és alkalmat adva ezzel egyszersmind az ugyanegy ügyben előterjesztett jogorvoslatok egész sorozatára is. 2. A gyógyászati segédeszközök tekintetében a javaslat az 1907 : XIX. t.-c. 70. §. első bekezdése 1. pontjában foglalt rendelkezés módosításával nemcsak a betegségi biztosításban járó rendszerinti és kisebb költséget okozó, hanem bármely szükséges gyógyászati segédeszköz jogosságát elismeri, még pedig tekintet nélkül arra, hogy a biztosított megelőzőleg mennyi időn át volt biztosítva (32. §.). 3. A javaslat az 1907 : XIX. t.-c-ben a kártalanításra irányadóul megállapított munkaképtelenség ós munkaképességcsökkenés helyett a keresetképtelenséget, illetve a keresetképességcsökkenést fogadja el a kártalanítás alapjául. Biztosítási szempontból ugyanis nem a biztosítottnak fiziológiai alapon meghatározott munkaképessége, hanem csak az a munkaképessége jöhet figyelembe, amelyet a gazdasági életben értékesíteni lehet, vagyis az, amellyel a sérült keresetre tehet szert. 4. A javaslat keresetkóptelensóg esetében a beszámítható munkabér 66 2 /3%-át állapítja meg teljes járadék fejében, az 1907: XIX. t.-c. 70. §-ának második bekezdésében munkaképtelenség esetére megállapított 60% helyett. Egyébként ez az 5.400/1919. M. E. számú rendelet 16. §. vonatkozó rendelkezésének további fentartását jelenti. 5. A tehetetlenség esetében járó, u. n. tehetetlenségi járadékot az 1907. évi XIX. t.-c. 70. §-ának utolsó bekezdése parancsoló rendelkezéssel a beszámítható munkabér egész összegében állapítja meg ; ezzel szemben a javaslat elfogadja és tovább is fentartja az 5.400/1919. M. E. számú rendelet 16. §-ának azt a rendelkezését, amely szerint a tehetetlenségi járadék nem szükségképen állapítandó meg a beszámítható munkabér egész összegében, hanem ez a körülményekhez képest megállapítandó járadéknak csak felső határát jelzi.
