Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

28. szám. 103 Az előrebpcsátottakon kívül a javaslat az 1907: XIX. t.-c. vonatkozó rendelkezésein felül a következő kiegészítő rendelkezéseket tartalmazza: 1. Megállapítja a keresetképtelenségnek a balesetbiztosításban irányadó fogalmát. Szükségesnek látom ugyanis, hogy miként a betegségi biztosításban (38. §.), úgy a balesetbiztosításban is a törvény állapítsa meg ennek az alapvető jelentőségű fogalomnak tartalmát. Ebben a tekintetben abból a feltevésből indultam ki, hogy a baleset oly mélyen érintheti a sérült testi állapotát, hogy az kereseti foglalkozásának megváltoztatását is szükségessé teheti. Abban az esetben ugyanis, ha maradandó fogyatkozásról van szó, a munkára vonatkozó erkölcsi parancs megszegése nélkül nem volna elismerhető a sérültnek az a joga, hogy balesete következtében kizárólag a megváltozhatatlan ténynek, a keresetképtelenségnek nyugvó párnáján helyezkedjék el, azzal a megokolással, hogy korábbi foglalkozását már nem folytathatja. Ebben az esetben is áll a munkának erkölcsi parancsa és nem menthető fel a sérült ama kötelesség alól, hogy testi fogyatkozása dacára és szükség esetében korábbi kereseti foglalkozásának megváltoztatásával, más téren igyekezzék munkaerejét gazdaságilag értékesíteni. Ebből következik, hogy a balesetbiztosításban keresetképtelennek csak az tekinthető, aki gyógykezelésének befejezése után testi fogyatkozása vagy erejének a baleset következtében bekövetkezett hanyatlása folytán kereseti foglalkozást folytatni nem képes. 2. Az 1907 : XIX. t.-c. a kórházi ápolásra vonatkozó szabályokat a betegségi biztosításra vonatkozó rendelkezések között tartalmazza. A javaslat a szükséges rendelkezést tartalmazza abban az irányban, hogy a betegségi biztosításban tett rendelkezések a balesetbiztosításra is kiterjesztessenek. Ezzel kívánom eloszlatni azokat a kétségeket, amelyek eddig a bírói gyakorlatban a kórházi ápolásra vonatkozó szabályoknak a balesetbiztosítási sérültek kórházi ápolására vonatkozó alkalmazhatósága tekintetében felmerültek. 3. A foglalkozási különleges betegség tekintetében szükséges annak megállapítása, hogy a kártalanítás mely időponttól kezdődjék. A foglalkozási különleges betegség alapján ugyanis elsősorban a betegségi biztosításnak kell a maga segélyezési kötelezettségét kimerítenie és a balesetbiztosítás közbelépésének csak a betegségi biztosítási segélyezés lejártával van helye. A keresetképtelenség első napjától számított legfeljebb egy év tartamáig a betegségi biztosítás alapszabályszerű segélyeit igényelheti a beteg és csak egy év lejárta után, vagy ha a beteg gyógykezelése már előbb befejezést nyert és állapota kialakult, a táppénzigény megszűntétől kezdve járnak a balesetbiztosítás szolgáltatásai. Bár a foglalkozási különleges betegségnek és az üzemi bálesetnek elvileg azonos alapjára tekintettel — munkaadó tárgyi felelőssége — a kettő kártalanításának is azonos módon kellene felépülnie, az eljárás célszerűsége amellett szól, hogy az előbbi esetében a betegségi biztosítás merítse ki szolgáltatásainak teljességét, mielőtt a balesetbiztosítás feladatainak teljesítését megkezdi. Ez a szabályozás ugyanis lehetővé fogja tenni, hogy a legtöbb foglalkozási különleges betegség a betegségi biztosítás körében nyerjen végleges elintézést és a balesetbiztosítás terhére csak azok maradjanak, amelyek a gyógykezelés befejezését követő időre terjedő, maradandó következményeket hagytak maguk után. A 73—78. §-olího2

t A hozzátartozók kártalanítása tekintetében a javaslat általában átveszi az 1907:

XIX. t.-c. 71—74. §-aiban foglalt rendelkezéseket. Az eltérések tekintetében a következőket kell kiemelnem ; A javaslat rendelkezést tartalmaz arra az esetre, ha a meghalt után az igényjogosult özvegyen kívül igényjogosult elvált nő is marad. Ebben az