Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

28. szám 101 A 68. §-ho3. A balesetbiztosítási járulékokért és díjakéit terhelő szavatosságra, a csőd esetében való kielégítésre, az elévülésre, a tévesen befizetett vagy jogellenesen beszedett balesetbiztosítási járulékokra és díjakra a javaslat a betegségi biztosításban megállapított szabályokat kívánja alkalmazni. A balesetbiztosítási kirótt járulékok elévülésének idejét a javaslat az . 1907 : XIX. t.-c. 46. §-ában meghatározott öt év helyett három évben állapítja meg. A leszállításnak indoka azonos azzal, amit ebben a tekintetben a betegségi biztosítási járulékoknál előadtam. Ellenben a ki nem rótt balesetbiztosítási járulókok elévülési idejét az 1907: XIX. t.-c. 46. §-ában megállapított három év helyett Öt évre emeltem fel, mert a kirovás elmulasztása rendszerint annak következménye, hogy a munkaadó üzemének bejelentését elmulasztotta és így a munkásbiztosító intézet az üzem fennállásáról és balesetbiztosítási kötelezettségéről csak utólag szerzett tudomást. Méltánytalan volna tehát, ha a visszaélés sikerét az aránylag rövid elévülési idővel előmozdítanók. A ki nem rótt járulékok elévülésének kezdetét arra az időpontra kell tenni, amelyben a számadási évre vonatkozó kirovás szabályszerű eljárás esetében foganatosítható volt, ami az egységdíjtétel megállapításával következik be. A 69. §-hoz. A javaslat a balesetbiztosítás tekintetében is meghatározza a munkaadókra hárítható kötelezettségek mértékét, amiként ezt a betegségi biztosításban is (28. §.) teszi. A 70. §-hoz. A javaslat a balesetbiztosítás kártalanítási kötelezettségét az üzemi balesettel okozott keresetképtelenség vagy keresetképességcsökkenés, illetve az üzemi balesettel okozott halál következtében jelentkező kár megtérítésében állapítja meg. Ezzel kapcsolatban szükségesnek láttam az üzemi baleset fogalmának törvényes meghatározását is, amit az 1907: XIX. t.-c. mellőzött. Ha helyes is az 1907: XIX. t.-c. javaslatának indokolásában kifejezett ama felfogás, amely szerint "a balesetek üzemi jellegének elbírálása általában és esetről-esetre a munkásbiztosítási bíróságok feladata, mégis szükséges, hogy maga a törvény állapítsa meg azokat a leglényegesebb ismérveket, amelyek a baleset üzemi jellegének megállapításánál mellőzhetlenül szükségesek. Ily lényeges ismérv pedig az, amely szerint a baleset üzemi abban az esetben, ha az a biztosítottat az üzem érdekében végzett munka közben vagy az ily munkával összefüggésben, illetve az önként biztosítottat kereseti foglalkozásában éri. E meghatározás körén belül továbbra is a bírói gyakorlat feladata lesz annak eldöntése, hogy egy-egy baleset elhelyezhető-e a törvényben megállapított keretben. így mérlegelés tárgya lehet, hogy az üzem érdekében végzett munkával összefüggésben van-e az a baleset, amelyet a biztosított a munkába menet közben vagy a munkából távozás után vagy az üzemi munkaszünet idején szenvedett. A javaslat az; 1907: XIX. t.-c. 9. §-ában foglalt rendelkezést magáévá teszi ós az üzemi balesettel egyenlő elbánásban részesíti azt is, amelyet a biztosításra kötelezett nem az üzem érdekében végzett munka közben, hanem munkaadója vagy ennek megbízottja rendeletéből teljesített munkájában szenved. Áz önkéntes biztosításnál nem az üzem biztosítási kötelezettsége, hanem általában a biztosított foglalkozása lévén a biztosítási jogosultság alapja, az önként biztosítottak üzemi balesetének meghatározását a „ kereseti foglalkozásukban fe'merülő balesetekre kell alkalmazni. j A 71. §-ho3. A foglalkozási különleges betegségek kártalanítási alapként való megállapítására vonatkozó újítás indokolása tekintetében utalok az általános indokolásban előadottakra.