Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.
Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról
100 28. szám. ségtelenül kitűnik, hogy a törvényhozó a szóban lévő rendelkezést kizárólag a kisiparosokra és a kiskereskedőkre kívánta alkalmaztatni, mégis annak következtében, hogy a törvény a díjfizetés alkalmazására döntő ismérvként a rendszerinti öt munkás alkalmazását állította fel, az Állami Munásbiztosítási Hivatal gyakorlata a törvény szövegében kifejezésre jutó ezt az ismérvet fogadta el egyedül mértékadó körülményként, aminek következtében a törvényhozó eredeti célzatával szemben a törvény alkalmazása bizonyos eltolódást eredményezett, amennyiben a díjfizetők közé kerültek olyan üzemek is, amelyek ötnél több munkást rendszerint nem alkalmaznak ugyan, de természetüknél fogva a kisipar körét meghaladják. Ennek az eltolódásnak kiküszöbölése és a törvényhozó eredeti célzatának érvényesítése végett az 5.400/1919. M. E. számú rendelet 14. §-a a díjfizetési rendszert a kézművesiparosokra korlátozta. A gyakorlati tapasztalatok szerint azonban ez a meghatározás sem fedi azt az irányadó szempontot, hogy a díjfizetés alapjában véve a munkásbiztosítás ügykezelésének egyszerűsítését célozza és így kell, hogy azokra szorítkozzék, akik elemi erőnek a termelés céljából való igénybevételét mellőzvén, rendszerint kisebb terjedelmű termelést űznek. A javaslat fenntartja az 5.400/1919. M. E. számú rendelet 14. §-a alapján jelenleg is érvényben levő azt a jogállapotot, amely szerint a háztartási alkalmazottak munkaadói ugyancsak heti balesetbiztosítási díjat fizetnek. A heti díjat az 5.400/1919. M. E. számú rendelet idézett §-ában foglalt rendelkezés további fentartásával„ abban az ecetben is fizetni kell, ha a munkaviszony egy hétnél rövidebb ideig tart. Fgyelemmel ugyanis arra, hogy a díjfizetés elvének alkalmazása az ügykezelés könnyítését célozza, ennek sikere érdekében szükséges, hogy a heti munkaidő tört részeinek számítását mellőzve, minden megkezdett hétre a jogszerűen megállapított díjat egészében előírják. A balesetbiztosítási díjat az 5.400/1919. M. E. számú rendelet idézett §-a heti 25 fillérben állapította meg és ezt a 10.624/Í920. M. E. számú rendelet 2. §-a heti 50 fillérre, a 10.547/1921. M. E. számú rendelet 2. §-a heti 1 koronára, a 8.888/1922. M. E. számú rendelet 12. §-a pedig heti 5 koronára emelte fel. A javaslat a díj összegszerű meghatározását mellőzi és ezt rendeleti útra hagyja, azokból az okokból, amelyeket a betegségi biztosítási bérhatár megállapításának rendeleti útra hagyása tekintetében (3. §.) felhoztam. A 64. és 65. §-ohho3. A javaslat az önként biztosítottak balesetbiztosítási járulékai, úgyszintén a munkaadónak a járulékok alapján való levonási joga tekintetében átveszi az 1907: XIX. t.-c. 37., 43., 44. és 49. §-ában foglalt megfelelő rendelkezéseket. A 66. §-ho8. A javaslat az 1907: XIX. t.-c. 43. §-ában megállapított 30 nap helyett 15 napban állapítja meg a balesetbiztosítási járulékok befizetésére irányuló kötelezettséget. A balesetbiztosítási díjak tekintetében fentartja a javaslat azt a rendelkezést, amely szerint ezeket a betegségi biztosítási járulékokkal együtt és ezek esedékessége szerint kell befizetni. A törvényes kamatok tekintetében a betegségi biztosítási járulékokra vonatkozó szabályok (21. '§.) nyernek alkalmazást. A 67. §-hoz. A balesetbiztosítási járulékelőlegek tekintetében a javaslat átveszi az 1907: XIX. t.-c. 43. §. vonatkozó rendelkezéseinek helyébelépett 4.790/1917. M. E. számú rendelet 19. §-ának rendelkezését.
