Képviselőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-27. sz.
Irományszámok - 1927-2. Törvényjavaslat egyes adók és illetékek mérsékléséről és a pengőértékbe való számítással kapcsolatos rendelkezésekről, továbbá az önkormányzati testületek háztartásának hatékonyabb ellenőrzéséről
% szám. 71 többé-kevésbé változtatni, hogy azok az összeállításba beillők legyenek. Erre nézve az összeállítás készítésénél szabad kezet kell engedni. Természetes azonban, hogy az ilyen tágkörű, tartalmában élesen nem körvonalazott, csupán irányaiban jelezhető felhatalmazás az adó-, illeték-, vagy díj tehernek akár közvetlen, akár közvetett módon való súlyosbbítására ki nem terjedhet. Az általános felhatalmazásnak ilyen irányban való felhasználását tehát a törvénynek kifejezetten ki kell zárnia. Ezt a megszorító szabályt tartalmazza a §. (2) bekezdése, amely a hivatalos összeállítások elkészítésére vonatkozó általános felhatalmazásnak a tételek felemelésére való felhasználását csak ott és oly mértékben engedi meg, ahol és amennyiben a mai tételek még a háború előtti mérvnél is alacsonyabbak. Ilyen túlalacsony tételeink különösen az állandó összegű illetékek területén vannak és onnan erednek, hogy amikor a koronaromlás idején nem teljesen elértéktelenedve volt állandó összegű illetékeket az akkor keletkezett törvényhozási felhatalmazás alapján kiadott pénzügyminiszteri rendeletek régi értékükre visszaállítani megkezdték, az időről-időre kiadott rendeletek a felemelést nem egyszerre, hanem fokozatosan vitték keresztül és egyes különösebben kímélendő viszonylatokban a felemelés fokozódását az általánosnál lassúbb ütemben, hosszabb időre elosztva irányozták elő. így azután a pénzünk értéke állandósulásakor, vagyis a szanálási időszak kezdetén, amely időponttól fogva az illetékeknek általában továbbemeléséről szó nem eshetett, még mindig maradtak olyan illetéktételeink, amelyek a régi értéküket még távolról sem érték el, s amelyeket tehát a végleges rendezés alkalmával megfelelő kiigazítás nélkül hagyni nem lehet. A jelenlegi nagyon alacsony illetéktételeknek kellő kiigazítása ugyanis az állami illetékbevételek alakulása körül is számot tesz, mert habár azok a kiigazítások, amelyekre szükség van, az egyes esetekben jobbára annyira jelentőség nélkül valók, hogy még a legszerényebb vonatkozásra nézve sem hozhatnak magukkal érezhető megterhelésbeli különbséget, az apró kiigazítások összeségükben mégis nyújthatnak bizonyos, megmérhető oly bevételi többletet, amely más oldalról szélesbíti a túimagas tótelek leszállításának lehetőségét. De ezenkívül feltétlenül megkívánják a túlalacsony tótelek kiigazítását az illetékek kezelésénél szerepet játszó államgazdasági tekintetek is. Az állandó összegű illetékek mai túl alacsony tóteleinek megfelelő felemeléséhez az 1923: XXXII. t.-c. 7. §. b) pontjában foglalt felhatalmazás újabb rendelkezés nélkül is kellő jogalapot, nyújtana ugyan, — mert a jelen törvényjavaslat 39. § ában a hivatalos összeállítások elkészítésére adott általános felhatalmazás nem érinti azokat a részleges vonatkozású felhatalmazásokat, amelyeket egyes korábbi törvények a pénzügyminiszternek az illetékek szabályozására adtak, nem érinti tehát az idézett 1923. évi törvényben az állandó összegű illetékek megállapítására nézve adott felhatalmazást sem — mégis nehogy a túlalacsony illetókté telek kiigazításának a hivatalos összeállítás körében jelentkezését bárki is a javaslat 39. §. (2) bekezdésében foglalt megszorító szabállyal ellentótben lévőnek lássa, célszerű, hogy maga a megszorító szabály kifejezésre juttassa, hogy a fent előadottak értelmében való, jobbára technikai szempontból szükséges és jelentóktelenségüknél fogva a legszerényebb vonatkozás részére is úgyszólván közömbös tételfelemeléseknek nem akarja útját állni. Egyébként már itt kijelentem, hogy a hivatalos összeállításokat kiadásuk előtt az összes érdekelteknek tanulmányozás és észrevételeik megtétele végett ki fogom adni, s csak az összes észrevételek alapos mérlegelése után
