Képviselőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-27. sz.

Irományszámok - 1927-2. Törvényjavaslat egyes adók és illetékek mérsékléséről és a pengőértékbe való számítással kapcsolatos rendelkezésekről, továbbá az önkormányzati testületek háztartásának hatékonyabb ellenőrzéséről

46 2. szám észrevételeiket megtehessék és minden jogos kérésüket bejelenthessék. Megvagyok róla győződve, hogy ezeknek az összeállításoknak kibocsátásával a ma még sokszor felmerülő panaszok túlnyomó része meg fog szűnni. Az adózók terhének könnyítését célozza a javaslatnak az a része is, amely a késedelmi kamatok ós behajtási költségek leszállításáról intézkedik. A késedelmi kamat leszállításánál azonban figyelemmel kellett lenni arra, hogy ne legyen olyan alacsony a kamat, hogy az adó be nem fizetése esetén az erre szánt Összeg többet jövedelmezhessen takarékbetét vagy más gyümölcsöző elhelyezés útján, mint amilyen összegű kamatokat az adózó fizetni tartozik, mert ez a körülmény az adófizetések csökkenésére, a behajtások sikertelenségére kell hogy vezessen, amit minden esetre el akarok kerülni. Az adózásra vonatkozó egyéb rendelkezéseket az egyes §-oknál különkülön fogom indokolni. Itt azonban általánosságban fel kell hívnom még a figyelmet a javaslat III. fejezetére, amely az önkormányzati testületek (székesfőváros, vármegyék, városok és községek) háztartásának hatékonyabb ellenőrzésére keres módot. A kormány a helyi hatóságok autonómiájára nagy súlyt helyez. Ezt az autonóm jogkört nem szándékozik csorbítani. Azonban nem lehet szem elől téveszteni azt, hogy az autonóm helyi hatóságok gazdálkodásánál is meg kell követelnünk azt a takarékosságot, amely az állam gazdálkodásában oda vezetett, hogy a háztartás egyensúlyát teljesen rendbe lehetett hozni. Az önkormányzati testületek gazdálkodása tulaj donképen ugyanonnan meríti az eszközöket, ahonnét az állam. Bármit teszünk is az állami adóztatás terén, ha az itt megtett intézkedések nincsenek összhangban a vármegyék, városok és községek gazdálkodásával, ha a helyhatósági gazdálkodás mellett az adóterhek annyira növekednek, hogy ezek és az állami adók terhe alatt az adózó összeroskad, az államháztartás egyensúlyának állandó és biztos megtartása is veszélyeztetve lehet. Az állam legfontosabb érdeke tehát, hogy ezek az autonóm testületek is úgy gazdálkodjanak, hogy az ő gazdálkodásuk a legnagyobb takarékoskodás szem előtt tartásával elégítse ki a saját szükségleteit, úgy hogy az adózók • túlságos megterhelésével ne fenyegethesse az állam érdekeit. Minthogy azonban azt kellett tapasztalnunk, hogy egyes helyi hatóságok nem fogták fel ennek a takarékossági elvnek rendkívül nagy fontosságát s minthogy nem egy időszerűtlen — noha a rendes időkben nagyon is dicséretes — fejlődésre való törekvés miatt nem számolnak kellő módon az adózók teherviselő képességével, a kormány szükségesnek tartotta, hogy rövid átmeneti időre éppúgy ellenőrzés alá vonja ezeket az autonóm testületeket, aminthogy az állam helyreállítása érdekében maga is alávetette magát a népszövetség ellenőrzésének. Meg vagyok győződve arról, hogy az ebben a fejezetben foglalt felhatalmazásokkal csak igen kismértékben kell majd élni. Nem is a törvényhatóságokhoz, városokhoz és községekhez való bizalom hiánya az, amely ezeknek a rendelkezéseknek felvételére késztet, hanem az, hogy a mai törvények nem adnak módot arra, hogy a kormány megakadályozhasson vagy megváltoztathasson egyes olyan intézkedéseket, amelyek az illető vármegye, város vagy község nagy, hogy úgy mondjuk egyéni érdekében talán helyeseknek és megengedhetőknek látszanak, de az egész ország, a köz érdekében és az egyenlő arányos, igazságos megterhelés biztosítása érdekében meg nem engedhetők. Ennek a fejezetnek rendelkezései véleményem szerint arra fognak vezetni, hogy a helyi hatóságok éppen azért, hogy a reájuk nézve kényelmetlen ellenőrzéstől mentesek maradjanak, maguk fognak gazdálkodá-