Képviselőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-27. sz.

Irományszámok - 1927-2. Törvényjavaslat egyes adók és illetékek mérsékléséről és a pengőértékbe való számítással kapcsolatos rendelkezésekről, továbbá az önkormányzati testületek háztartásának hatékonyabb ellenőrzéséről

2. szám. 45 szem megállapítása, hanem a tényleges bevételt állapítják meg a könyvek és feljegyzések alapján. Ezeknél tehát az adómérséklés a legteljesebb mértékben érvényesül. Van azonban az adózóknak egy csoportja, a kisebb iparosok és falusi szatócsok, akik a forgalmi adót nem a pontos feljegyzések alapján, hanem éppen azért, mert megbízható feljegyzéseket nem vezetnek és nem is tudnak vezetni, átalányösszegben, a becslés útján megállapított bevételek alapulvételével fizetik. Ezekre az átalányozottakra nézve pontos statisztikát állítottam össze, amely azt bizonyítja, hogy az 1925/26. költségvetési évben befolyt 1.310 milliárd papírkorona bevételből ezekre, az átalányozottakra mintegy 225 milliárd korona esik. Ismételten rámutattam továbbá arra is, hogy az adókulcs leszállítása ezeknél is érvényesült, mert ha a leszállítás meg nem történt volna, ezeknek az adózóknak az átalánya mintegy 340 milliárd lett volna. Minden alap nélkül hangoztatják tehát, hogy a forgalmi adó kulcsának leszállítása a valóságban nem eredményezte az adóteher csökkenését. Különben ennek az állításnak teljes alaptalansága kiderül abból is, hogy míg az 1924/25. költségvetési évben forgalmi adóból 1.870 milliárd folyt be, addig az 1925/26. költségvetési évben ezen a címen csak 1.310 milliárd bevétele volt az államnak,, tehát csak lényegtelenül több, mint a megelőző évi bevétel 2

/a-ad része, és így, ha figyelembe vesszük azt, hogy a forgalom az utóbbi évben kétségtelenül emelkedett, mert úgy a belföldi termelés, mint a behozatal a múlt évben nagyobb volt, mint az azt megelőző évben, minden elfogulatlan bírálónak be kell ismernie, hogy az adókulcs leszállítása az adóteher megfelelő mérséklésével járt. Ha mindezeket összevetjük, arra az eredményre kell jutnunk, hogy a forgalmi adó mérséklése nem a fogyasztóknak, hanem csupán a termelő iparnak és közvetítő kereskedelemnek használt. Minthogy pedig ilyen módon az az érv, hogy a forgalmi adó az életet megdrágítja és így eltörlése vagy lényeges leszállítása ezért kívánatos, egyáltalán nem helytálló és minthogy a forgalmi adó kulcsának lényeges leszállítása a bevételnek olyan nagymérvű csökkenését idézné elő, amely csökkenést a többi, a fentiek szerint mérséklésre nagyon is megérett bevételi források terhének túl feszítésével se tudnánk pótolni, s minthogy a forgalmi adó kulcsának kisebb mérvű leszállítása a fogyasztókkal szemben semmi esetre sem jelentené a legkisebb köhynyítést sem, felelősségem tudatában ennél az adónál most altalános mérséklést nem javasolhatok." Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezen a téren egyáltalán nem fog semmi enyhítés bekövetkezni. A forgalmi adó törvények 1921. óta már annyi változáson mentek keresztül, az élet annyi nehéz kérdést vetett fel, amelyek ideiglenes, vagy esetszerű megoldása a forgalmi adó egész rendszerén különböző zavarokat és visszásságot idézett elő., hogy halaszthatatlannak tartom a forgalmi adóra vonatkozó összes szabályok egységes, átfogó összeállításának kiadását. Ez a munkálat most van folyamatban. Ennek az összeállításnak kapcsán részben a már régebben megkapott, részben az ebben a törvényben kért felhatalmazások alapján kívánom mindazokat az intézkedéseket megtenni, amelyek egyrészt a forgalom zavartalansága, az adózók méltánytalan és szükségtelen zaklatásának, megterhelésének megszüntetése, másrészt az államkincstár jogos érdekeinek megoltalmazása céljából célravezetőnek mutatkozik. A hivatalos összeállítások nagyrészben már elkészültek és mihelyt az ebben a törvényben foglalt felhatalmazásokat megkapom, ezeket a munkálatokat az összes érdekképviseletekkel előzetesen közölni fogom, hogy