Képviselőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-27. sz.
Irományszámok - 1927-2. Törvényjavaslat egyes adók és illetékek mérsékléséről és a pengőértékbe való számítással kapcsolatos rendelkezésekről, továbbá az önkormányzati testületek háztartásának hatékonyabb ellenőrzéséről
42 2. szám. s így ezúttal a mérséklésnek erre a mérvére kellett szorítkoznom. Megjegyzem, hogy mérséklés még abban az irányban is mutatkozik, hogy az adókulcs a legkisebb adóköteles jövedelemnél változatlanul marad és így az egész vonalon nyilvánulni fog a mérséklés bizonyos mértékben. A jövedelem — és vagyonadónál szintén az adómentes létminimum kérdésével kellett foglalkoznom. A mai szabályok szerint nem esik adó alá a 800 aranykoronánál kisebb jövedelem. Pengőre átszámítva ez 928 P-nek felel meg. A javaslat ezt az összeget 1.000 P-re emeli fel. Ennél a pontnál rá kell mutatnom arra, hogy a magam részéről is kívánatosnak tartanám az adómentes legkisebb jövedelem értékhatárának a felemelését. Ezúttal azonban nem vállalhattam felelősséget abban az irányban, hogy egy nagyobb mérvű emelést javasoljak. Kétségtelen ugyan, hogy az 1.000 P határ alacsony, ezzel szemben áll azonban az, hogy az adóalapok megállapításánál éppen a kis jövedelmeknél nagyon is méltányosan járnak el. Ennek igazolása céljából elég, ha rámutatok arra, hogy az 1925. évben a 300.000-nél több jövedelemadó fizetésére kötelezett összesen 38 millió aranykorona adóval volt megróva és ezek közül 270.000-nél több adózó jövedelme nem érte el az 5.000 aranykoronát és ezek terhére együtt összesen csak 8 millió aranykorona volt kivetve. Tehát a 270.000 adózóra átlagban 2.000 aranykorona adóalap volt megállapítva, amelyből nyilván következik, hogy a meg nem adóztatottak közül nagyon sokan vannak, akiknek a tényleges jövedelme meghaladta az 1.000, sőt az 1.200 P-t is. Bizonyítja továbbá ezt az a körülmény is, hogy az általános keresetiadóval megrótt 447.000-nól több adózó közül jövedelemadóval csak 112 545 van megadóztatva; 335.000 adózó jövedelme tehát a létminimumon alul van. Végül 503.460 földbirtokos közül csak 154.696 van jövedelemadóval megróva. Ha már most figyelembe vesszük azt is, hogy a legtöbb adózónak, különösen a kis adózóknak nagyrésze nemcsak egy forrásból, hanem igen jelentékeny részük a földbirtokon kívül iparból, házbirtokból vagy kereskedelemből is húz jövedelmeket, kétségtelen, hogy éppen a kis adózóknál, ismételten kiadott rendelkezéseimnek megfelelően, az adóalap megállapításánál nagyon méltányosan járnak el. Ennek dacára hajlandó lettem volna a létminimum felemelésével is foglalkozni, ha ugyanennek a törvénynek egy másik intézkedése nem okozna ily módon nagyobb igazságtalanságot ezen a téren. Ugyanis a javaslat 19. §-ában foglalt rendelkezés folytán a folyó évben a kisebb adózók, azok, akiknek megállapított jövedelme 6.000 P-nél kevesebb, jövedelembevallásra nem fognak felhhivatni ós terhükre új jövedelemadó-kivetés nem fog történi, hanem az utolsó jogerősen megállapított adójuk fog fenntartatni mindaddig, amíg vagy ők maguk nem igazolják, hogy jövedelmük időközben csökkent, vagy az adóhatóság nem tudja alapos adatok alapján igazolni, hogy jövedelmük emelkedett. Ezáltal a folyó évben az értékhatáron túllévő jövedelmek újabb alapos megvizsgálása ós kinyomozása lehetetlenné válik, aminek az lenne a következménye, hogy a jövedelemadó eredménye az értékhatár felemelése következtében lényegesen csökken, és pedig éppen az olyan adózók javára, akik a rájuk kivetett jövedelemadót minden nehézség nélkül megfizetni bírják és annak megfizetésére az arányos adóztatás érdekében feltétlenül kötelezendők is. A jövedelemadónál azonban fejleszteni szándékozom azt a szociális rendszert, amely a nagyobb családú adózók adóterhét csökkenti azáltal, hogy arra az adózóra, akinek legalább 3 családtagja van, egy fokozattal, arra az
