Képviselőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-27. sz.
Irományszámok - 1927-2. Törvényjavaslat egyes adók és illetékek mérsékléséről és a pengőértékbe való számítással kapcsolatos rendelkezésekről, továbbá az önkormányzati testületek háztartásának hatékonyabb ellenőrzéséről
2. szám. 41 jövedelmet más kulccsal rójam meg a városokban, mint a községekben. A községekben fizetett 15°/o kulcs is elég magas ugyan, de nem elviselhetetlen és végeredményben kívánatosnak látszik, hogy a házadó kulcsa egységesen 15°/o-ban állapittassék meg. Ma azonban ilyen javaslatot nem terjeszthetek elő, mert a bevételek oly nagymérvű csökkenését vonná maga után, amely azután lehetetlenné tenné azt, hogy más téren is könnyítsék az adóterheken, amely eljárásom más adózó osztályok körében jogos ellenérzést váltana ki. A községekben az adókulcsot nem kívánom ugyan leszállítani, mert a községekben az a helyzet, hogy a bérbe nem adott helyiségeknél adóalapul vett haszonérték nagyátlagban mintegy 60—70°/o-a a bórbeadott helyiségek tényleges bérjövedelmének és így még további emelés indokolt volna. Ennek dacára gondoskodni kívánok arról, hogy a házadó alapjának állandó emelése megszűnjék. Ezt úgy kívánom elérni, hogy a bérbe nem adott épületekről a községekben nem kívánok többé bevallást, hanem az 1926. évre megállapított adót fentartom a következő évekre is. Minthogy azonban még a legutóbbi kivetések alkalmával is több helyről panaszt emeltek a túlzott adóztatás miatt, nem akarom elzárni az útját annak, hogy az adózó kérhesse a házadó helyesbítését, ha azt magára nézve sérelmesnek véli. Ezzel az intézkedéssel remélem elérni azt, hogy a jogos panaszok rövidesen mindenütt orvoslást fognak találni, mert a kivetés egyszerűsítése folytán a községi ós állami közegek az egyes eseteket alaposabban bírálhatják el. A javaslatban nyugvópontra kívánom hozni az új építkezéseknek biztosított házadómentessógi kérdéseket is. Az 1922 : XXII. t.-c. az ideiglenes házadómentességet a jövőre nézve teljesen meg akarta szüntetni. Rendes gazdasági viszonyok közt a házadótörvónynek ez a rendelkezése érthető és igazolható volt. Azonban a mai gazdasági viszonyok közt az építkezés oly drága, hogy az építkezésbe befektetett tőke nem hoz megfelelő jövedelmet. E miatt az építkezések megakadtak és az utóbbi időben azt látjuk, hogy tulaj donképen csak állami és a helyhatósági (városi) építkezések folynak. Minthogy pedig éppen az építkezés adja a legtöbb munkaalkalmat, az építkezés az, amely a legtöbb ipart állandó és biztos munkával látja el és minthogy rendkívül fontos gazdasági érdek, hogy ezek a munkaalkalmak meg ne szűnjenek, sőt ei-ősebb lendületbe jött építkezések által a lehetőségig szaporodjanak^ ebben a javaslatban gondoskodni kívánok arról, hogy az ideiglenes házadómentesség az építkezési kedvet és lehetőséget előmozdítsa. Ugyanez a cél vezet a tatarozási munkálatokra biztosított adókedvezményeknek még egy évvel való meghosszabbításánál. Végül ugyanebből a célból biztosítok adóamnesztiát azoknak a vagyonoknak, amelyek eddig a jövedelemadó alól elmenekültek, ha ezek a tőkék a házépítés útján a gazdasági élet fellendülését segítik elő. Az általános kereseti adó ma nem állami, hanem községi bevételi forrás. Az adózó szempontjából azonban ennek semmi jelentősége nincs, azért e téren is kívánok bizonyos könnyítéseket tenni. Az alkalmazottak kereseti adójánál eddig 480 aranykorona (557 P) volt az adómenetes legkisebb jövedelem. A pengőátszámítással kapcsolatban ezt az adómentes jövedelemhatárt felemelem 720 P-re. Habár ez az emelés nem nagy, mégis nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt, hogy a békében a IV. oszt. kereseti adó alól egyáltalán nem volt mentesség, másrészt, hogy az adómentesség lényeges emelése a városok és községek háztartási helyzetét rontaná nagymértékben, amely azután a községi pótadó kulcsának . emelésével volna csak helyrehozható, Képv. iromány. 1927—1932. I. kötet. 6
