Képviselőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-27. sz.
Irományszámok - 1927-2. Törvényjavaslat egyes adók és illetékek mérsékléséről és a pengőértékbe való számítással kapcsolatos rendelkezésekről, továbbá az önkormányzati testületek háztartásának hatékonyabb ellenőrzéséről
40 2. szám. úgy eljárni, hogy a mérséklés egyrészt valóságos könnyebbülést hozzon, másrészt az adózók tág körét érintse és végül arra is ügyelni kellett, hogy az egyes adónemek között mutatkozó aránytalanságok csökkentését is eredményezze. Ezeknek a szempontoknak figyelembevételével a javaslat a következő főbb irányokban igyekszik az adóterheket csökkenteni. Elsősorban a mai állapottal szemben csökkenti a földadó terhét. Ennél a rendelkezésnél az a megfontolás vezetett, hogy az utolsó évek a földbirtok jövedelmezőségét nagymérvben lerontották. Az 1924. évi termés az ország nagyrészében katasztrofálisan rossz volt. A gabonaneműek termése különösen a dunántúli részeken csaknem teljesen megsemmisült. Ugyanakkor az állatárak nagymértékben lemorzsolódtak, így tehát a lehetősége sem volt meg annak, hogy a termésekben beállott kárókat az állattenyésztés jövedelmével pótolják. Az 1925. évben a termés átlagban több volt ugyan, viszont a terményárak csökkentek oly mértékben, hogy az előző évi veszteség nem volt pótolható. Azonkívül az 1925. és 1926. években is az ország számos részén nagy elemi csapások sújtották a földmívelőket, nagy területeken aszály, másutt árvizek, és más károk tették lehetetlenné azt, hogy az 1924. évi nagymérvű károsodást a földbirtokosok kiheverhessék. A szőlő és bortermelés az utóbbi években a bor értékesítésének lehetetlensége következtében, a múlt évben pedig a termésnek csaknem teljes megsemmisülése • folytán olyan kétségbeejtően rossz helyzetbe került, hogy számos helyen az adóbehajtás teljes felfüggesztését kellett elrendelni. Ilyen körülmények között a földtulajdonosok fokozott mértékben vélhették igazságtalannak azt a rendelkezést, amelynek értelmében az 1925. év közepétől kezdve* az aranykorona szorzószámának 17.000-ről 14.500-ra való leszállítása alkalmával a földadóval kivételt tettünk és ennél az adónál a szorzószám leszállításával kapcsolatban az adónak aranykoronában megállapított összegét 17°/o-kal felemeltük. Noha ez a felemelés egyrészt törvényes, másrészt abból a szempontból, hogy a többi adónemnél az aranykorona átszámítási kulcsának leszállítása az adóalap megfelelő felemelését természetszerűleg maga után vonta, az egyenlő és arányos adóztatás érdekében jogos és méltányos is volt, a most felhozott okok arra indítottak, hogy ezt a rendelkezést megváltoztassam és a pengő számításra való áttéréssel kapcsolatban a földadót csaknem arra a mértékre szállítsam le, amely mértékben leszállíttatott volna, ha a 17.000-es szorzószámot itt sem tartottuk volna fenn. A ház a dónál figyelembe kellett vennem azt, hogy összes adóink közt a legsúlyosabb a házadó terhe a városokban. Budapest székesfőváros területén a házadó kulcsa 24°/o, ha ehhez hozzáadjuk az 50°/o-os községi pótadót, útadót, betegápolási pótadót, rokkantadót, továbbá a jövedelem- és vagyonadót, kiderül, hogy Budapesten a nyers házbérjövedelem, amelyből az épületek fenntartására semmi sem vonható le, körülbelül 40—45, nagyobb épületeknél, különösen ha a tulajdonosoknak más forrásból is van lényegesebb jövedelmük, 50—60°/o adóterhet visel. Ehhez járul az is, hogy a házadóbevétel, amely a békében csak fele volt a földadónak, ma már a földadó hozadékát elérte és a jövő években, a lakbérek korlátozásának megszüntetése esetén lényegesen meghaladná, csaknem kétszereséig emelkedhet. Ilyen körülmények közt nem lehetett kitérni annak a kívánságnak teljesítése elől, hogy ezeket a súlyos adótételeket mérsékeljük. Az adókulcsot csak a városokban szállítom le, mert felfogásom szerint nincs semmi jogosultsága annak, hogy ugyanabból a forrásból származó
