Képviselőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-27. sz.

Irományszámok - 1927-17. A képviselőház pénzügyi és közigazgatási bizottságának együttes jelentése az "egyes adók és illetékek mérsékléséről" és a pengőértékben való számítással kapcsolatos rendelkezésekről, továbbá az önkormányzati testületek háztartásának hatékonyabb ellenőrzéséről" szóló 2. számú törvényjavaslat tárgyában

17. szám. 255 határidőket az érdekelt hatóságok javára kitolta későbbi időpontra a célból, hogy azoknak kellő idő álljon rendelkezésre költségvetéseik megszerkesztésére. Lényeges megszorítást vett tel a bizottság a belügyminiszternek a pénzügyminiszterrel egyetérő jogkörét illetőleg is, amennyiben a költségvetés tételének leszállítását, felemelését, illetve törlését c«ak »indokolt esetben és a költségvetés egyensúlyának megóvása mellett« engedi meg. További változtatás, hogy amennyiben a visszaküldött s újra átdolgozott költségvetés tekintetében" a belügyminiszter március hó 31-ig nem nyilatkozik, úgy az április hó 1-ével jóváhagyottnak tekintendő s hatályba lép. Ugyanezt mondta ki a bizottság az esetre is, ha a belügyminiszter a törvényhatóság költségvetése felett március hó 3 l-ig a törvényhatóság késedelmén kívül eső okból nem határozott. A rendezett tanácsú városok költségvetéséről szóló 43. §-ban az alispánnak a költségvetések, érdemleges változtatására vonatkozó jogát ugyanoly feltételekhez kötötte a bizottság, mint a belügyminiszterét a törvényhatóságok költségvetései tekintetében: azt ugyanis csak indokolt esetben és a költségvetés egyensúlyának megóvása mellett biztosította. E szakaszban ezenkívül gondoskodott a bizottság az eredeti javaslatban foglalt határidők kitolásáról is. A 44-ik §. után egy új 45-ik § t vett fel a bizottság a javaslat szövegébe. A helyzet ugyanis a legutóbbi időkig az volt, hogy egyes önkormányzati testületek egész önkényesen, minden törvényes jogalap nélkül különleges közszolgáltatásokat vezettek be, melyek az amúgy is agyonterhelt adózókat igen érzékenyen érintették. Bár a magyar alkotmányjog ratio legis-e, szelleme szerint ezek a közszolgáltatások törvénytelenek és ennélfogva, megtámadhatók voltak, tekintettel arra, hogy e tárgyban kimondott tiltó rendelkezés a Corpus Jurisban nincsen, helyénvalónak találta a bizottság annak kimondását, hogy az önkormányzati testületek közszolgáltatásokat csak törvény, vagy pedig törvényes felhatalmazáson alapuló miniszteri rendelet, illetve szabályrendelet alapján állapíthatnak meg és vethetnek ki. A magyar tűzrendészet ügye köztudomásúlag a vidéken igen sok kívánni valót hagy maga után. Ennek oka első sorban az, hogy a tűzrendészeti kiadások megfelelő fedezéséről törvényhozási intézkedés nincsen. Addig is tehát, míg a belügyminiszter a tűzrendészetről szóló törvényjavaslatát az országgyűlésnek benyújtja, szükségesnek mutatkozott egy oly intézkedés, mely ezen tűzrendészeti kiadások fedezéséről való gondoskodást a városoknak és községeknek feltétlen kötelességévé teszi. Ezen rendelkezés becikkelyezésével biztosítottnak látja a bizottság, hogy a városok és községek, illetve amennyiben ezek arra hajlandók nem lennének, a belügyminiszter maga a tűzrendészeti kiadásoknak költségvetésbe való felvételéről gondoskodni fognak. A régi 45. és 46. (új 46. és 47.) §-okban a bizottság az eredeti javaslatban megállapított határidőket meghosszabította. Nagy jelentőségű változtatásokat tett a bizottság a régi 47-ik (új 48-ik) §. rendelkezésein. így egészen újra szövegezte annak több bekezdését, s amelleúúj rendelkezéseket is vett fel. A második bekezdósbon a pénzügyi ellenőr kiküldésének előfeltételeként az is kiköttetett, hogy az illető önkormányzati testületnek nincs jóváhagyott, illetve a 42. §, 5-ik bekezdés szerint megállapított költségvetése. Utólagos feltételként pedig kiköttetett, hogy a pénzügyi ellenőr kiküldését a Képviselőháznak be kell jelenteni. A pénzügyi ellenőr jogkörét is szorosabbra vette a bizottság, amennyiben az utalványozási jog gyakorlásához * való hozzájárulást rugékonyabban konstruálta 'meg Elsősorban a hozzájárulás