Képviselőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-27. sz.

Irományszámok - 1927-8. Törvényjavaslat a biztosítási díj késedelmes fizetésével kapcsolatos egyes kérdésekről

&. szám. 199 (»sans qu'il soit besoin de mise en demeure, la simple échéance du terme en tenant lieu«). A társaságnak joga van a szerződés fenntartásához ragaszkodni vagy pedig a szerződést a félhez intézett ajánlott levéllel a díjper megindítása után is hatálytalanítani (»La compagnie peut maintenir la police et en "poursuivre l'exécution. Nonobstant toutes demarches qu'elle aurait tentés pour obtenir le paiement de la prime, la compagnie peut aussi résilier le police«). A biztosítási szerződésről szóló 1908. évi május hó 30. napján kelt német törvény, 1908. évi április hó 2. napján kelt svájci szövetségi törvény és az 1917. évi december hó 23. napján kelt osztrák törvény, amelyek a biztosítási szerződési jognak legmodernebb és a mai biztosítási jogtudomány teljes magaslatán álló törvényalkotások, ebben a kérdésben akként rendelkeznek, hogy amennyiben a biztosított a visszatérő időszakokban fizetendő díjjal késedelemben van, a biztosítótársaság a biztosítottat utólagos teljesítési határidő engedése mellett a díjfizetésre felszólítja. Amennyiben a biztosított az utólagos teljesítési határidő lejárta után sem fizeti a díjat, a biztosító társaságnak választási joga van, vagy fenntartja a biztosítást és a felet a díjfizetésre perrel szorítja, vagy pedig a biztosítást azonnali hatállyal felmondhatja. A Cseh-Szlovák állam, amely különben az átcsatolt területen fenntartotta a magyar kereskedelmi törvény uralmát, az 1925. évben indíttatva érezte magát, hogy a magyar kereskedelmi törvény idézett rendelkezése helyébe a német és osztrák törvényeknek lényegileg megfelelő rendelkezéseket léptessen hatályba. Az élet követelményei, a közgazdasági érdekek mind ellene szólnak annak, hogy a magyar biztosítási jognak ezek az elavult rendelkezései, amelyek a kontinentális modern biztosítási jogokkal annyira ellentétben állanak, továbbra is fenntartassanak. Nem lehet szemet hunyni azok előtt a káros jelenségek előtt, amelyek a kárbiztosítás területén ez elavult rendelkezések folytán állottak elő. Köztudomású tény, hogy a törvénynek az a rendelkezése, amely a díjfizetés egyszeri elmulasztásának következményeként a biztosítási szerződés hatályvesztését állapítja meg, a gyakorlatban a kárbiztosítási ügyletek terén a legnagyobb fokú bizonytalanságot és a visszaélések egész áradatát idézte elő. Ez a rendelkezés ugyanis alapot szolgáltatott az úgynevezett kikapcsolási rendszer felburjánzására és elterjedésére, amely abból áll, hogy a biztosítási ügyletek közvetítésével foglalkozó egyének, a biztosítási ügynökök közül a lelkiismeretlenek a nép széles rétegeit könnyelmű ígéretekkel, különösen olcsóbb biztosítási feltételek kínálásával a komoly üzleti alapon nyugvó biztosító-társaságoktól való elszakadásra, a díjtételek nem fizetésével a szerződós hatálytalanságának előidézésére bírják reá és egyidejűleg más intézetek kötelékébe akarják belevonni. A biztosítási ügyletek terén is nagyon természetesen helye van az egészséges üzleti versenynek, az a verseny azonban, amely az ilyen kikapcsolásokkal áll elő, rendesen a tisztességtelen verseny körébe tartozik, csupán az ügynököket gazdagítja a többször beszedett közvetítési díjakkal, megrendíti azonban a biztosítási ügyletek komolyságát ós a komoly biztosító intézetekbe vetett hitet. Nyilvánvaló, hogy a nép érdekeit ez a kikapcsolási rendszer nem szolgálja. Amíg ugyanis az egészségtelen üzletszerű hajsza a törvény rendelkezésétől támogatva a biztosító-társaságokra azzal a káros, végzetessé is könnyen alakulható következménnyel jár, hogy sohasem lehetnek tisztában a számvetéseik alapjául szolgálható biztosítási üzletállománnyal, vagyis számvetéseik megtételénél sohasem indulhatnak ki egy olyan ügylet mennyi-