Képviselőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-27. sz.

Irományszámok - 1927-8. Törvényjavaslat a biztosítási díj késedelmes fizetésével kapcsolatos egyes kérdésekről

200 8. szám ségből, amelynek fennállása legalább pár évre is biztosítva van, mórt hiszen egyszerű nemfizetéssel máról-holnapra, erős ellenpropaganda esetében szinte egy csapásig megszűnhet valamely biztosító-társaságnak teljes kárbiztosítási állománya, másrészről a kikapcsolási rendszer mellett az üzletszerzés a társaságokra nézve annyira drágává válik, hogy bele kell számítaniok a díjtételekbe az ügylet könnyű megszűnési lehetőségét és így végeredményben a kárbiztosítások tekintetében főként tekintetbe jöhető mezőgazdasági népesség hátrányára a biztosítási díj tótelek aránylag magasak. Ma tehát a helyzet az, hogy a biztosító-társaságok abban a bizonytalanságban, amely a megkötött biztosítási ügyletek fennállásának időtartama tekintetében fennáll, drága díjtételeket kényszerülnek alkalmazni, ezzel az egész vonalon megdrágul és népszerűtlenné válik a kárbiztosítási ügylet és az évente megújuló vad üzletszerző hajsza díjmórséklő hatását nem érzik meg a biztosított felek, akiket ez a verseny esetleg egészségtelen feltété^ lekkel dolgozó, irreális vállalatok karjaiba kerget. Hozzájárul még, hogy a biztosított félnek egyszerű feledékenysége vagy pillanatnyi pénzzavara következtében beállott fizetési mulasztás a szerződés hatályvesztését vonván maga után, a biztosító szabadul a káreset beállta esetében fizetési kötelezettsége alól, még ha az rövidesen a lejárat után állott is be, ami a biztosított félnek egész vagyoni helyzetére válságos lehet. Ali ez különösen akkor, amikor a fél fizetési kötelezettsége megállapodás vagy ily értelmű gyakorlat hiányában figyelmeztetés vagy díj nyugta, illetőleg díj kötelezvény bemutatása nélkül is beáll. Kettős közérdek fűződik ezek szerint ahhoz, hogy a biztosítási szerződésnek a díj nem fizetése folytán automatikusan bekövetkező hatály vesztése helyébe biztosítási jogunk körében olyan tételes rendelkezések kerüljenek, amelyek a közgazdasági és szociális következményekhez és az európai jogokhoz is hozzásimulnak s közelednek az általános magánjognak ahhoz az alapvető jogtételéhez, amely a szerződési hűséget hirdeti s a jó szerződéseket a jogvédelem erős sáncaival veszi körül. Az életbiztosítási ügyletek terén is reformra szorulnak, azonban már nem ily nagy mértékben, a kereskedelmi törvény egyes rendelkezései. A Kt. 505. § ának 3. pontja szigorúságában nem követi a kárbiztosításra vonatkozó idézett rendelkezést, amennyiben az itt foglalt rendelkezés szerint az életbiztosítási szerződés hatály vesztése a díjfizetés elmulasztásával még a lejárat napján nem következik be, hanem C3upán a lejárat után harminc nap alatt vagy az e végre engedett halasztás eredménytelen elteltével, — erőhatalom vagy véletlen baleset esetét nem tekintve. Ez a rendelkezés sem tartható fenn változatlanul, ámbár a biztosítónak perlési jogosultságát nem lehet itt ugyanolyan terjedelemben elismerni, mint a kárbiztosításnáh Azok a körülmények, amelyek az életbiztosítási szerződés megkötésénél fennállanak, a biztosítás tartama alatt erős változások alá kerülhetnek. A vagyoni viszonyok megromlásának lehetősége, a családi körülmények változása sokszor elkerülhetetlen szükséggé teszi, hogy a szerződő fél az életbiztosítás folytatását abbanhagyja és a szerződési etika így éppen az ellenkezőjét követeli meg annak, mint amit a kárbiztosításnál megkövetel. Mindazáltal az életbiztosítások szerzésével járó tetemes költségekre figyelemmel nem lehet elzárkózni az elől a közgazdasági követelmény elől, amely szemben a bírói gyakorlattal legalább azt a jogot kívánja a biztosító társaságok javára megrögzíteni, hogy legalább is az első biztosítási időszakra járó díjat vagy azt a díjat, amelynek fizetésére a szerződő fél az esedékesség.