Képviselőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-27. sz.

Irományszámok - 1927-8. Törvényjavaslat a biztosítási díj késedelmes fizetésével kapcsolatos egyes kérdésekről

198 8. szám. kötelezte — nem tartozik az első év folyamán lejárt összes díjrészleteket megfizetni. A biztosítottnak ezt a törvényi jogát a bírói gyakorlat állandóan erős védelemben részesítette. Bíróságaink állandóan őrködtek, hogy a törvénynek ezzel a rendelkezésével szemben kerülő úton se legyen az ügylet hatályvesztése kikerülhető. így azok a törekvések, amelyek a törvény olyatén kijátszására irányultak, hogy a felek a kötvényen kívül külön írásbeli nyilatkozatban kötelezzék magukat a biztosítási díjak több éven át történő fizetésére, vagyis a biztosítási ügylet hatályának több évre történő biztosítását célozták, épp úgy nem részesültek bírói jogvédelemben, mint a folytatólagos díjakra irányuló követelésnek váltó alakjába öntése, amelyre legfelsőbb bíróságunk azt mondotta ki, hogy a biztosítási díj váltó nem fizetésül, hanem fedezetül adatván, azokat váltói úton érvényesíteni csakis a biztosítási szerződés joghatályából lehet, a biztosítási díj érvényességét pedig a kereskedelmi törvény értelmében kell megbírálni. A bíróság gyakorlatával, illetően a törvény rendelkezésével szemben nem segített a helyzeten az sem, ha a biztosítási kötvényben a díjat a biztosítás teljes tartamára átalányösszegben határozták meg, sem az, ha a folytatólagos biztosítási díj perelhetőségét folyószámlán történő megterheléssel akarták lehetővé tenni. A kárbiztosítás tekintetében tehát mind a törvény, mind a bírói gyakorlat lehetővé tette azt, hogy a biztosított fél a biztosítási szerződésben vállalt kötelezettsége alól azzal a negatív magatartással, hogy a díjat a lejáratkor, vagy az e végre engedett halasztás eltelte előtt- le nem fizeti, teljesen szabaduljon. A magánjog általános tanításaival, a szerződési hűség nagy jogetikai elvével annyira ellentétben álló ennek a törvényi rendelkezésnek az európai törvényhozásokban alig találjuk párját. A modern biztosítási jogok a díjfizetés elmulasztásához nem fűznek ily messzemenő következményeket, legfeljebb csak az életbiztosító ágazatban fűznek a fizetés elmulasztásához ily joghatályt, ellenben a kárbiztosítás terén a legtöbb állam biztosítási joga az ellenkező álláspontra helyezkedve, módot nyújt arra, hogy a biztosítótársaság a biztosított felet peres úton is kényszerítse a folytatólagos díjak megfizetésére, vagyis a biztosított fél a szerződés alól pusztán a nemfizetés tényével nem szabadulhat. A francia biztosítási gyakorlat szerint abban az esetben, ha a biztosított a díjat az esedékességtől számított nyolc napon belül ki nem fizeti, a társaság ajánlott levélben köteles a felet a biztosítási díjnak 15 napon belül való megfizetésére felszólítani s vele egyszersmind a nemfizetés következményeit közölni. E következmények abban állnak, hogy a társaságnak jogában áll az utólagos teljesítési határidő lejárta után a kötvényt hatálytalanítani, fennmaradván azonban a joga az esedékes biztosítási díjnak bírói úton való érvényesítésére (»la compagnie pourra résilier la police, sans préjudice de son droit au recourrement judiciaire dé la prime échue«). Az utólagos teljesítésre megszabott 15 napi határidő lejárta után a kötvény hatálya fel van függesztve, még a díj bírói érvényesítésének tartama alatt is és a biztosítás csak a díj megfizetésének napját követő napon déli 12 órakor lép ismét érvénybe. Egészen hasonló a belga joggyakorlat, azzal a különbséggel, hogy nem kívánja meg kötelezően a fél felszólítását, a 15 napi utólagos teljesítési határidő a felet már ex lege megilleti, ennek letelte után a biztosítás hatálya fel van függesztve, anélkül, hogy a félnek külön értesítésére volna szükség