Képviselőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-27. sz.

Irományszámok - 1927-4. Törvényjavaslat cég megszünésének a kereskedelmi cégjegyzékbe hivatalból bevezetéséről

4 szám. 97 tett joghátrány pedig abban áll, hogy a cég megszűnésének tényét harmadik személy ellenében csak annyiban lehet érvényesíteni, amennyiben a mulasztó bizonyítani tudja, hogy a harmadik személy tudott az említett tényről. Az említett rendelkezésekből kitűnik, hogy a Kt. rendszerében annak, hogy a cégbíróság valamely céget vagy már bejegyzett valamely cégnek megszűnését (a cégnek törlését) a cégjegyzékbe bejegyezze, előfeltétele az érdekelt kereskedőnek ily irányú bejelentése. Ehhez képest a Kt. rendszerében, amely a cégbíróságnak hivatalból eljárását — a bírságoláson túlmenően — nem csupán a cég létrejöttének, de megszűnésének bejegyzése tekintetében sem ismeri, a cégjegyzék megbízhatósága is a megszabott bejelentési kötelezettség pontos teljesítésétől és kiváltképen attól függ, mennyiben sikerül az elmulasztott bejelentést a cégbíróságnak a fentiekhez képest rendelkezésére álló eszközökkel kikényszeríteni. A Kt. életbelépése óta szerzett immár több mint félévszázados tapasztalat azt mutatja, hogy a kereskedők a törvényszabta bejelentést a fentebb említett mind a két vonatkozásban gyakran elmulasztották. Közrehathatott talán ennek az állapotnak előidézésében az is, hogy a bíróságok — kiváltképen régebben — nem éltek a bírságolási joggal abban a mértékben, amely nekik a törvény értelmében rendelkezésükre állott. Dé kétségtelen, hogy sok esetben a legerélyesebben alkalmazott bírságolás sem vezet eredményre. Éppen a bírságolási eljárás eredményessége szempontjából különbség van a szerint, amint a bírságot fennálló cég ellen vagy már megszűnt oly cég ellen alkalmazzák, amelynek törlését kellene a cégjegyzékben keresztülvinni. Míg ugyanis fennálló céggel szemben alkalmazott pénzbírság többnyire eredménynyel jár s ily módon a cég elmulasztott bejelentését ki lehet kényszeríteni, addig a megszűnt cégek tekintetében nem egyszer oly helyzet áll elő, amelyben bírságot alkalmazni vagy nem lehet vagy alkalmazása már eleve eredménytelennek mutatkozik, miért is a cég törléséhez a Kt. értelmében megkívánt bejelentésnek a megtételét nem lehet kikényszeríteni. Ilyen eset az, ha a cégnek volt birtokosa meghalt és örökösei ismeretlenek vagy ismeretlen helyen tartózkodnak, ha a megszűnt cégnek volt birtokosa maga ismeretlen helyre eltávozott vagy terjes vagyontalansága miatt a bírságot rajta behajtani nem lehet s így az újabb bírsággal való fenyegetés is céltalan, ha a kereskedelmi társaságnak (különösen részvénytársaságnak vagy szövetkezetnek) tagjai szétszéledtek (meghaltak, eltávoztak ismeretlen helyre) s őket közgyűlésre összehívni nem lehet, ha az utóbb említett eset az igazgatóság tagjaiban van meg s ezért az igazgatósági tagoknak alapszabályszerű számát a bejelentés megtétele végett összehozni nem lehet. Ám ha ilyen és az említettekhez hasonló esetek régebben is felmerültek, még nagyobb a számuk ma azoknak a viszonyoknak folytán, amelyeket a háború, az ezt követő események, különösen pedig az ország területének a trianoni békeszerződéssel bekövetkezett megcsonkulása idézett elő. Különösen a részvénytársaságok és szövetkezetek tekintetében vannak a cégjegyzék szempontjából nehézségek. Ma a kereskedelmi cégjegyzékben sok ily részvénytársaság — és szövetkezet — van, amely csak formailag áll fenn, a valóságban azonban megszűnt. Annak idején szabályszerűen megalakultak, cégük, valamint az igazgatóság tagjai a cégjegyzékbe bejegyeztettek, utóbb azonban üzleti céljuk — a gazdasági viszonyok változásával — megszűnt vagy pedig a cél elérésére rendelt alapítási tőke elenyészett vagy az országból kivonták azt. Természetes, hogy ily társaság nemcsak az életműködésével járó rendes tennivalókat — évi mérleg Képv. iromány. 1927—1932. I. kötet. 13