Képviselőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-27. sz.

Irományszámok - 1927-4. Törvényjavaslat cég megszünésének a kereskedelmi cégjegyzékbe hivatalból bevezetéséről

98 4. szám. megállapítás, közgyűlés tartása — nem képes teljesíteni, minthogy az igazgatóságtól — amennyiben ilyen van is — összehívott rendes közgyűlésen sokszor egyetlen részvényes sem jelenik meg, hanem a részvénytársaság működésének a törvényben megszabott alakiságok megtartásával történő megszüntetéséről, a feloszlás kimondásáról és a felszámolásról sem tud gondoskodni. Jóllehet az említett esetekben oly társaságokról van szó, amelyek — bár az idevonatkozó cégjogi szabályok mellőzésével — a valóságban — legalább is az ország területén belül - - megszűntek ós jóllehet ehhez képest az igazgatóság esetleg itt maradt tagjainak nyilvánvalóan nem áll módjukban a feloszlást kimondó közgyűlést megtartani, mégis a cégbíróság a törvény kötelező rendelkezéséhez képest kénytelen ma az igazgatóság tagjai ellen kereskedelmi vétség címén az eljárást folyamatba tenni s rájuk a törvényben megszabott bírságot kiróni. Nyilvánvaló, hogy ez az állapot nem tartható fenn; mert míg egyfelől igazságtalan az érintett helyzetbe jutott igazgatósági tag irányában, minthogy utóbbit olyanért kell büntetni, aminek ő nem oka s amin változtatni sem képes, addig másfelől felesleges és célnélküli terhet ró a bíróságokra, de ezenfelül árt is tekintélyüknek, mert oly eljárásra kényszeríti utóbbiakat, ami szinte iskolai példája a való élettel szembehelyezkedésnek. Számos esetben a társaság feloszlását kimondó közgyűlés megtartása tekintetében az okoz nehézséget, hogy az igazgatóságnak tagjait nem lehet feltalálni: meghaltak, esetleg külföldiek lóvén, külföldön laknak vagy a trianoni békeszerződés folytán váltak külföldiekké, miért is ellenük kereskedelmi vétség miatt eljárást nem lehet indítani, , Hogy a cégjegyzék a valóságban már fenn nem álló részvénytársaságot tüntet fel, oly esetben is előfordul, midőn évekkel vagy évtizedekkel azelőtt megalakult oly társaságról van szó, amelynek tartozásai nincsenek, de viszont nincs is annyi vagyona sem, amelyből a társaság életműködésével járó kiadásokat fedezni lehetne. Pl. 1900-ban 100.000 korona alaptőkével alakult egy részvénytársaság, amelynek alaptőkéje készpénzben van letétbe vagy hadikölcsönkötvényekben elhelyezve. Az igazgatóságot ily esetben sem lehet arra kötelezni, hogy maga fizesse a társaság életműködésével járó kiadásokat. Nem ritkák azok az esetek sem, amelyekben a felszámolás időszakában merülnek fel az érintett nehézségekhez hasonló nehézségek. A társaság közgyűlése nevezetesen évekkel ezelőtt elhatározta ugyan a feloszlást, de a felszámolók személyében állanak fenn a fentebb érintett körülmények, vagy a felszámolás alatt lévő társaságnak nincs semmi vagyona. Mindezekben az esetekben a cégjegyzék oly cégeket tüntet fel, amelyek a valóságban már nem léteznek, ami lényegesen csorbítja a cégjegyzéknek megbízhatóságát és zavarja áttekinthetőségét. Szükség van ezért oly rendelkezés megállapítására, amely a cégjegyzék megbízhatóságát és áttekinthetőségét helyreállítja azzal, hogy módot nyújt a megszűnt cégnek hivatalból törlésére/ abban az esetben, ha az ehhez egyébként szükséges bejelentésnek megtételét az érintett okok miatt kikényszeríteni nem lehet. A cégjegyzék megtisztítását célzó eme törvényhozási rendelkezésnek a megállapítását a kereskedelmi forgalom sima lebonyolításának ezzel is előmozdítása, továbbá az említett igazságtalan helyzet megszüntetése, végül a bíróságoknak tehermentesítése érdekében annyira sürgősnek vélem, hogy nem tartanám helyesnek az idevonatkozó rendelkezés megállapítását arra az időre elhalasztani, amidőn kereskedelmi jogunk általános