Nemzetgyűlési irományok, 1922. XIX. kötet • 1172-1191., IX. sz.

Irományszámok - 1922-1172. Törvényjavaslat a közlekedés és átmenet szabadsága tárgyában Barcelonában az 1921. évben tartott általános értekezleten megállapított egyes okmányok becikkelyezéséről

56 1172. szám. Ügy az a), mint a b) pont alatt ismertetett határozmányok nem állapítanak meg ama módozatoknál messzebb menő kötelezettségeket, amelyek az átmeneti forgalmak megnyerése, megtartása és élénkítése végett amúgyis alkalmaztatnak, ha csak különös szempontokból nem kö vettetik más eljárás. Ugyanez áll a c) pont alatti tilalomra nézve is. De éppen azért, mert nem tekinthető kizártnak, hogy valamely állam vagy államok részéről a pénzügyi érdekek rovására is oly díjszabási politika követtetnék, amelynek különös céljait csak difíerentiálások mellett lehetne elérni, az Egyezmény 4. cikke a díjszabási egyenlő elbánást kötelezővé teszi. Azt, hogy mennyiben korlátozhatja az Egyezményben részes állam à területén átmenő forgalmat az ott átfuvarozandó személyek és áruk bizonyos minőségeinek kizárásával, a Szabályzat 5. cikke állapítja meg. Legfontosabb az illető határozmányok közül az, amely szerint nem kell tűrni oly személyek átutazását, akiknek az illető államba való belépése tilos, sem pedig oly ámk átmenetét, amelyek behozatala közegészségügyi, közbiztonsági szempontból, vagy állati, illetve növényi betegségek elleni védekezés okából meg van tiltva. Az 1—4. cikkekben megállapított kötelezettségek elvileg csak a szerződő államok egymásközti forgalmára vonatkoznak, de n*'m az olyan forgalmakra, amelyek valamely nem szerződő államból erednek, ilyenből lépnek, ki vagy ilyenbe lepnek be. Kivételkép azonban nemszerződő állam forgalma is élvezi a szabad átmenetet és az erre vonatkozó könnyítéseket, ha az érdekelt szerződő államok egyike által az egyezményben nem részes állam forgalmának átmenete érdekeben nyomós indokok hozatnának fel (6. cikk). A Szabályzat határozmányai végrehajtásának mellőzését két esetre nézve engedi meg a Szabályzat (7. és 12. cikkek), még pedig: a) kivételkép és lehetőleg korlátolt időre, ha az illető állam biztonságát vagy létérdekét veszélyeztető súlyos események miatt szükséges volna; b) ideiglenes intézkedóskép oly területre nézve, mely a világháború eseményei folytán súlyos gazdasági helyzetben van. Mindkét esetben azonban lehetőleg fenn kell tartani a Szabályzat alkalmazását. A hadviselő államok a háború tartama alatt a Szabályzat határoz m anyait csak annyiban tartoznak végrehajtani, amennyiben a hadviselők jogaival és kötelességeivel nem ellenkeznek (8. cikk). Az olyan könnyítések, amelyek a Szabályzatban megállapítottak mértékét meghaladják, de összhangban állanak a Szabályzat elveivel, ha korábban engedélyeztettek, fenntarthatók és ezentúl is engedélyezhetők (12 cikk). A Szabályzat- 13. cikke a Szabályzat értelmezésére ós alkalmazására nézve az érdekelt hatalmak között felmerülő vitás esetek rendezésének módozataival foglalkozik és lényegesen csak annyiban tér el a Nemzetek Szövetsége Egyességokmánya 13. cikkének rendelkezéseitől, hogy a szóban lévő Egyezményben részes államokat — a végből, hogy az ellentétek lehetőleg barátságos úton nyerjenek rendezést — oly kötelezettséggel terheli, hogy a szerződő államok a vitás eseteket — minden bírói eljárást megelőzően — tanácsadás végett a Nemzetek Szövetségének ama szerve elé terjesszék, amely ily tanácsadásokra hivatva van. II. A nemzetközi érdekű hajózható utak ügyére vonatkozó Egyezmény és Szabályzat. Tekintettel arra, hogy ennek az Egyezménynek a szövege teljesen azonos szövegű az átmenet szabadságára vonatkozó Egyezményével, az ezen utóbbira