Nemzetgyűlési irományok, 1922. XIX. kötet • 1172-1191., IX. sz.
Irományszámok - 1922-1172. Törvényjavaslat a közlekedés és átmenet szabadsága tárgyában Barcelonában az 1921. évben tartott általános értekezleten megállapított egyes okmányok becikkelyezéséről
1172. szám. 55 vasúti személy- és teherkocsik és más favarozási eszközök vannak a szabad átmenetet élvező fuvarozások tárgyaiul megjelölve. Erre nézve félreértések mellőzése végett mindenekelőtt tekintetbe kell venni, hogy az Egyezmény bevezetésének utolsóelőtti bekezdése világosan megmondja, hogv itt csupán a vasúton és a víziutakon mozgó forgalomról van szó és ehhez képest a Szabályzat alantabb tárgyalandó 2. cikke is csupán a vasúton és víziúton mozgó forgalomra vonatkozólag intézkedik. Ennélfogva a »más fuvarozási eszközök« alatt — ami a vasútat illeti — azok a különös szerkezetű vasúti kocsik értendők, amelyeknek megjelölésére a -személy-- vagy »teherkocsik« elnevezés nem elegendő. Ellenben nem tárgyai a szabad átmenetnek, habár rakva vannak is, a közúti és légi forgalmi járóművek, ha ezek mint fuvarozási eszközök jönnek tekintetbe. A vasúti kocsik a szóban lévő határozmány értekezleti tárgyalásánál elhangzott értelmezés szerint akkor is tárgyai a szabad átmenetnek, amikor megrakva futnak, mely esetben bizonyos mértékben az illető áruk göngyöletének, a küldemények kiegészítő részének tekinthetők. Ellenben a vontató mozdonyok nem tárgyai az Egyezmény illető rendelkezésének. A postai csomagok mint áruk, habár nincsenek külön fölemlítve, a felsorolásban, önként értetődőleg szintén a szabadon átfuvarozható tárgyak közé tartoznak ; ez a körülmény azonban a zárójegyzőkönyvben mégis külön megál lapít tátott A Szabályzat 2. cikke olyan kijelentés mellett, hogy a szerződő államok a területükön at történő fuvarozásokat közelebbről meg nem határozott értelemben és mértékben teendő intézkedésekkel meg fogják könnyíteni, annak megállapítását is tartalmazza, hogy a szabad átmenet megengedésének kötelezettsége esak az üzemben levő, a nemzetközi forgalom lebonyolítására alkalmas vasutakon és víziutakon mozgó forgalomra vonatkozik. Továbbá az egyenlő elbánás elrendelése, illetve oly tilalom is foglaltatik ebben a cikkben, amely szerint semmiféle külömbsóget sem szabad tenni sem az utazók nemzetisége, sem a tengeri vagy folyami hajók lobos ói, sem a kiindulási hely, a származás, belépés, kilépés vagy rendeltetés szerint, sem pedig aira való tekintettel, hogy az áruk a folyami ós tengeri hajók, vasúti személy- és teherkocsik vagy más fuvarozási eszközök kinek vannak tulajdonában. A Szabályzat 3. cikke az iránt intézkedik, hogy az átmenő fuvarozások az átmenet címén szedendő különleges díjakkal és illetékekkel ne terheltessenek meg, hanem csupán ama költségek fedezésére szükséges díj szedhető, amelyeket az ellenőrzés, felügyelet és egyéb ügykezelés okoznak. A legfontosabb határozmány ok közé tartoznak azok, amelyek a Szabályzat 4. cikkének keretében azt a kérdést tárgyalják, hogy díjszabási szempontból milyen elbánásban kell részesíteni az átmenő forgalmat ? Az erre vonatkozó tárgyalások igen szóles mederben folytak, amíg megegyezés létesült arra nézve," hogy a tekintetbe jövő, úgy állami, mint magánkezelésben lévő vasutakon és a víziurakon alkalmazandó díjszabásoknak a következő igényeknek kell megfelelniük : a ) u gy a díjak magassága, mint ezek alkalmazásának feltételei tekintetében a forgalom szükségleteihez és a íuvarozási utak közötti kereskedelmi verseny alakulásaihoz mérten méltányosan megszabottaknak kell lenniök. Különben b) úgy kell megállapítva lenniök, hogy a nemzetközi forgalmat lehetőleg megkönnyítsék és végül c) ne tegyenek különbséget a fuvarozási eszközök tulajdonosai szerint.
