Nemzetgyűlési irományok, 1922. XIX. kötet • 1172-1191., IX. sz.

Irományszámok - 1922-1172. Törvényjavaslat a közlekedés és átmenet szabadsága tárgyában Barcelonában az 1921. évben tartott általános értekezleten megállapított egyes okmányok becikkelyezéséről

32 1172. szám. prenant pas de voies visées à l'article 2, ne sépare ou traverse que deux Etats, ceux-ci ont le droit de réserver d'un commun accord à leur pavillon le transport des voyageurs et des marchandises, chargés à un port de ce réseau et déchargés à un autre port de ce même réseau, à moins que ce transport ne soit accompli entre deux ports qui ne se trouvent pas sous la souveraineté ou l'autorité d'un même Etat au cours d'un voyage, sans transbordement sur les territoires de l'un ou l'autre des dits Etats, comportant un parcours en mer ou sur une voie navigable d'intérêt international n'appartenant pas au dit réseau. Article 6. Chacun des Etats contractants conserve, sur les voies navigables ou parties de voies navigables visées à l'article 1 et se trouvant sous sa souveraineté ou autorité, le droit dont il jouit actuellement d'édicter des dispositions et de prendre des mesures nécessaires à la police générale du territoire et à l'application des lois et règlements concernant les douanes, la santé publique, les précautions contre les maladies des animaux et des végétaux, l'émigration ou l'immigration et l'importation ou l'exportation des marchandises prohibées ; il est entendu que ces dispositions et ces mesures ne dépassant pas les nécessités et appliquées sur un pied de parfaite égalité aux ressortissants, aux biens et aux pavillons de l'un quelconque des Etats contractants, y compris l'Etat contractant qui les édicté, ne devront pas, sans motif valable, entraver le libre exercice de la navigation. Article 7. Sur le parcours, comme à l'embouchure de voies navigables d'intérêt international, il ne pourra être perçu de redevances d'aucune espèce autres que des redevances ayant le caractère de rétributions et destinées amelyhez a 2. cikkben említett utak nem tartoznak, csak két Államot választ el vagy szel át, ennek a két Államnak jogában áll közös egyetértéssel a saját lobogójuk részére fenntartani azon utasok és áruk fuvarozását, amelyek ezen hálózat egyik kikötőjében hajóztattak be és annak másik kikötőjében haj óztattak ki, feltéve, hogy ez a fuvarozás nem oly két kikötő között történik, amelyek nem tartoznak egyazon Állam felségjoga vagy fennhatósága alá, továbbá, hogy ez a fuvarozás egy menet folyamán s az említett Államok egyikének vagy másikának területén való átrakodás nélkül történik, tengeri utat, vagy oly nemzetközi érdekű hajózható út igénybevételét téve szükségessé, amely nem tartozik a jelzett hálózathoz. 6. cikk. Mindegyik szerződő Állam az 1. cikkben említett, felségjoga vagy fennhatósága alá tartozó hajózható utakon, vagy hajózható utak részein megtartja a jelenleg gyakorolt azt a jogát, hogy rendelkezzék és a szükséges intézkedéseket megtegye a területi rendészetre, továbbá a vámokra, a közegészségre, az állatok és növények betegségei elleni óvintézkedésekre, a beés kivándorlásra és a tiltott áruk behozatalára és kivitelére vonatkozó törvények és szabályok alkalmazása iránt ; egyetértés áll fenn arra nézve, hogy ezek a rendelkezések és intézkedések, a szükségesség határát át nem lépve és bármely szerződő Állam alattvalóira, javaira és lobogójára teljesen egyenlően alkalmazva — ideértve az ezen rendelkezéseket és intézkedéseket tévő szerződő Állam alattvalóit, javait és lobogóját is — helytálló ok nélkül nem gátolhatják a hajózás szabad gyakorlását. 7, cikk. A nemzetközi érdekű hajózható utak vonalán és azok torkolatánál semmiféle más illeték nem szedhető, mint olyan, amely ellenszolgáltatás jellegével bír és kizárólag arra szolgál, hogy a hajózhatóság fenntartásának,