Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.

Irományszámok - 1922-1079. Törvényjavaslat a jelzálogjogról

1079. szám. 77 keret üressé válása után ugyanis az aljelzálogos hitelező semmit sem ér azzal, ha a keret bekebelezése az ő javára megmarad, mert ez a keret —szemben a közönséges jelzálogjog esetével — követelés fennállását nem bizonyítja. A biztosítéki jelzálogjog alapesetében (63. £.) — amely különben is alig lesz gyakorlati — ez a nehézség nem merül fel, mert az aljelzálogos hitelezőre egyszerűen a követelés bizonyításának terhe hárul, a keretbiztosítóki jelzálogjog esetében azonban a biztosítéki jelzálogjog megszűnésének nem a követelés teljesítése az előfeltétele, hanem a felek jogviszonyának megszűnése (76. §.) és így az aljelzálogjog bejegyzésével az aljelzálogos hitelező nem szerezne semmi biztosítékot. 69. §. (Tkr. 65. •§. 2., I. 857. §. 2., Tj. 692. §., Bsz. 695, §.) E §. a bizottsági sz öveg 695. §-ának az előbbi £-ba nem foglalt azokat a rendelkezéseit tartalmazza, amelyek a keretbiztosítéki jelzálogjog telekkönyvi bejegyzésére vonatkoznak. E rendelkezéseknek a keretbiztosítéki jelzálogjog tartalmára vonatkozó rendelkezések mellett külön §-ba foglalása az áttekinthetőség érdekében történt és megfelel a közönséges jelzálogjogra vonatkozó részben követett eljárásnak (7. §..). A 7. §. utolsó bekezdésével összhangban a javaslat e helyütt is szabályozta azt a kérdést, hogy mit lehet az okiratra utalással bejegyezni. Figyelemmel volt a javaslat arra is, hogy a gyakorlatban a kamat és egyéb mellékszolgáltatások biztosítására rendszerint külön keret szokott meghatározva lenni és ezért a bizottsági szöveg megfelelő rendelkezését az erre az esetre utalással kiegészítette. 70. §. (Tj. 693. §. 2., Bsz. 696. ti. 2.) A javaslatnak most következő rendelkezései mind a fennálló jogtól, mind a polgári törvénykönyv bizottsági szövegétői lényegesen eltérnek. A fennálló jog álláspontját tüzetesen a 8. számú jogegységi határozat fejti ki, amely a telekkönyvi közhitel elvéből és a Tkr. 65. §-ának második bekezdéséből azt vezeti le, hogy a hitelbiztosítéki jelzálogjog bejegyzése alkalmával egyedileg kell meghatározni a hitelviszonyban szereplő'hitelezőt és az adóst, a biztosítéki jelzálogjog tehát csak az egyedileg meghatározott személyek közötti jogviszonyból eredő követelések biztosítására szolgálhat. A jogviszonyban szereplő személy megváltozása ese, tében tehát a biztosítéki jelzálogjog szempontjából új jogviszony keletkezikaz pedig, hogy a biztosítéki jelzálogjog nem az eredeti, hanem egj másik jogviszonyból származó követelések biztosítására szolgáljon a később álló jelzálogos hitelezőkre sérelmes volna, mert ők a jogviszony megszűnése alapján kedvezőbb ranghelyhez jutnának. A bírói gyakorlat álláspontjának tehát lényegileg az volt az alapja, hogy fennálló jogunk értelmében a megszűnt jelzálogjog ranghelyén (a konverzió egészen kivételes esetét nem tekintve) új jelzálogjogot nem lehet alapítani. Ez a kiindulási pont azonban az újabb jogfejlődéssel megdőlt. Az 1925 : XV. törvénycikk ugyanis, — amint a 18. §. indokolásában már említettem — a fix prioritás elvének bizonyos engedményt tesz, aminek következményeit most már a keretbiztosítéki jelzálogjog tekintetében is le kell vonni. Ha ugyanazon a ranghelyen két egymástól teljesen független követelés is követheti egymást, armál inkább meg kell engedni keretbiztosítóki jelzálogjog esetében, hogy a jogviszonyban szereplő személyek megváltozása esetében a jelzálogi biztosítók megmaradjon, hiszen ilyenkor voltaképen a jogviszony azonos maradhat, amint ezt a kötelmi jog szempontjából a 8. sz. jogegységi határozat indokolása is kifejezetten elismeri. A bizottsági szöveg ezzel a kérdéssel külön nem foglalkozik, hanem csupán a biztosítéki jelzálogjog alapjául szolgáló egyes követelések átszállása