Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.

Irományszámok - 1922-1079. Törvényjavaslat a jelzálogjogról

.. 78 1079. szám. esetére mondja ki azt, hogy az átszállással a követelés egyszerűen kiesik a keretből és a jelzálogi biztosítékot elveszti, a ielzálogiog pedig a jogviszonyból eredő többi — esetleg a még később keletkező — követelések biztosítására szolgál. A javaslat az átszállás feltételeit és módozatait tüzetesen szabályozza és a 70. §-ban a hitelezői oldalon beálló változással foglalkozik. Minthogy a keretbiztosítéki jelzálogjog a felek közötti jogviszonyhoz van kapcsolva, a hitelező természetesen csak a jogviszonnyal együtt ruházhatja át a keretbiztosítéki jelzálogjogot, az átruházhatósághoz tehát első sorban az szükséges, hogy a jogviszony természeténél fogva átruházható legyen. Ezt kívánja meg elsősorban a javaslat is. Nem lesz tehát átruházható pl. a szolgálati vis2onnyai kapcsolatban keletkezett óvadéki biztosítéki jelzálogjog, mert az adóssal szemben fennálló szolgálati viszonyt a hitelező nem ruházhatja át másra. Ha viszont a keretbiztosítéki jelzálogjog hitelviszony tekintetében keletkezett, a hitelezőnek rendszerint joga lesz maga helyett mást léptetni hitelezőként a jogviszonyba és így az átruházásnak nem lesz akadálya. A követelésnek a jogviszony nélkül átruházása esetében a követelés a keretből kiesik, a jogviszonynak a követelés nélkül átruházásával pedig a törlésnek a 76. §-ban említett egyik előfeltétele beáll és csak a jogviszony átruházásáig keletkezott követelés tekintetében fennálló helyzettől (megszűnés, elévülés, exceptio peremptoria) függ a biztosítéki jelzálogjog törlése. A megengedett átruházás foganatosításának módja tekintetében a javaslat messzemenő újítást tartalmaz, amikor csupán azt kívánja meg, hogy a hitelező a telekkönyvi szabályoknak megfelelő átruházó nyilatkozatot állítson ki és azt a biztosítéki okirattal együtt az új hitelezőnek átadja. Nem szükséges tehát sem a tulajdonosnak a hozzájárulása, sem pedig a telekkönyvi bejegyzés, a személyes adós hozzájárulása pedig csak annyiban szükséges, amennyiben erre a jogviszony átruházásához a kötelmi jog szabályai szerint is szükség van. A javaslat az átruházásnak ezt az egyszerű formáját azért kívánja megvalósítani, mert ettől a hitelélet jelentős fejlődését várja. Ily módon ugyanis a közvetlenül hiteltnyujtó intézet a biztosítéki okirat alapján nyújtott hitel erejéig nagyobb pénzintézettől oly módon kaphat hitelt, hogy a keretbiztosítéki jelzálogjogot is átruházza. A mai jog szerint ezzel szemben csak az egyes követelések átruházhatók és így a nagyobb intézet mindig csak az adós személyes hitelét vehette figyelembe. Az újítás a nagyobb biztonság kapcsán a kamatláb mérséklését is eredményezheti. Nyilvánvaló, hogy a pénzintézetek ezzel az eszközzel nem minden esetben fognak élni, mert főleg az erősebb intézeteknek nem lesz szükségük ennek a hiteleszköznek rendszeres igénybevételére. Mind az intézeteknek, mind pedig az adósoknak jelentős előnye származik azonban a javaslat intézkedéséből akkor, ha a közvetlenül hiteltnyujtó intézet átmenetileg kritikus helyzetbe jut. A mai jog mellett ilyen esetekben nincs más kivezető út, mint a hitelviszonyok felbontásával az adósokat teljesítésre szorítani, míg a javaslat rendelkezése mellett a hitelező ilyenkor a tárcájában levő biztosítéki okiratok átruházásával oly módon menekülhet a kritikus helyzetből ós juthat tőkéhez, hogy üzletmenete normális marad és a változást — figyelemmel különösen az átruházó hitelező képviselői minőségére (78., 79. §.) — az adósai sem érzik meg. Ugyanaz a szempont, ami az átruházás lehetővé tételét szükségessé