Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.
Irományszámok - 1922-1079. Törvényjavaslat a jelzálogjogról
76 1079. szám. igénybevételét már a hitelező megjelölésének szabadabb módja könnyebbé teszi. A javaslat csupán azt a korlátozást szabja meg a visszaélésekkel szembeni garanciául, hogy a jelzálogjog tekintetében a részkötvények birtokosainak képviselője, oly hitelintézet, vagy oly hitelintézet tagintézete legyen, amelynek alapszabályait törvény állapítja vagy erősíti meg. Ez a korlátozás figyelemmel arra, hogy e szerint pl. a Pénzintézeti Központ és az Országos Központi Hitelszövetkezet minden tagintézete közreműködhetik kötvénykibocsátásban, nem eredményezheti a kötvénykibocsátás szűk körre szorulását. Figyelemmel arra, hogy a jelzálogjog bekebelezése a főkötvény alapján történik, természetes, hogy a részkötvények birtokosai nem jegyezhetők be egyéneakint a telekkönyvbe, az ily bejegyzés lehetővé tétele az egész intézményt nehézkessé és életképtelenné tenné s a fennálló joggal is ellentétben állana. E §. esetében szemben az előbbi §. általános rendelkezésével nem szükséges, hogy a képviselő egyszersmind a telekkönyvbe bejegyzett hitelező legyen. Lehetséges ugyanis, hogy a képviselőül kijelölt intézet nemcsak kölcsönt nem nyújt, hanem a részkötvények elhelyezésében sem vesz részt. A javaslat éppen azért kívánja meg a képviselőnek a főkötvényben és a telekkönyvben külön megjelölését, mert különben az előbbi §-nál is szükségesnek felismert és a jelen §. esetében még fokozottabb mértékben szükséges képviselet nem volna biztosítható. 3. Keretbiztosítéki jelzálogjog. Mai jogunkban biztosítéki jelzálogjog néven a Tkr. 65. §-ának 2. bekezdése alapján a biztosítéki jelzálogjognak az a típusa nyert nagy jelentőséget, amely a bizonyos jogviszonyból származó követelést összegszem megállapítás nélkül bizonyos legmagasabb összeg erejéig biztosítja. A javaslatnak -68—78. §-ai a biztosítéki jelzálogjognak ezt a típusát több tekintetben a fennálló jogtól és a polgári törvénykönyv szövegeitől is eltérve a gazdasági élet kívánalmainak megfelelően szabályozzák. 68. §. (Tkr. 65. §. 2, Tj. 692. §., Bsz. 695. §.) Az 1. bekezdés a keretbiztosítéki jelzálogjognak az eseteit a mai jognak megfelelőbben határozza meg, mint a bizottsági szöveg, így különösen nem éri be azzal, hogy a követelés határozatlan összegű legyen, hanem megkívánja, hogy a követelés meghatározott jogviszonyból eredjen. A javaslat meghatározása gyakorlati szempontból megfelelőbb. Célszerűnek látszott a legmagasabb összeget keretnek nevezni el, ami a bizottsági szöveggel szemben azt is kifejezésre juttatja hogy ez a jelzálogjog nem egy bizonyos — esetleg csak egyelőre határozatlan, összegű — követelés biztosítására szolgál, hanem az idő folyamán ugyanabból a jogviszonyból eredő követelések a kereten belül egymást követhetik, az egyik követelés megszűnése után a jelzálogjog egy másik újonnan keletkező követelés biztosítására is szolgálhat, a lényeges csak az, hogy az egymást felváltó követelések ugyanabból a jogviszonyból eredjenek. Á követelésnek éppen ez a fluctuálása, amely a biztosítéki jelzálogjognak a 63. §-ban említett alapformájával szemben a keretbiztosítóki jelzálogjog megkülönböztető jele, teszi a keretbiztosítóki jelzálogjogot aljelzálogjoggal vagy egyéb dologi joggal (haszonélvezettel) terhelésre alkalmatlanná. Nem szólva arról, hogy főleg akkor, amikor a keret óvadékul szolgál, esetleg a felek jogviszonyának egész tartama alatt, egyetlen követelés sem keletkezik, a keretbiztosítéki jelzálogjog természete zárja ki az aljelzálogos hitelezőnek a Tkr. 79. §-ában szabályozott biztosítását. A jogviszony megszűnése ós a
